A Iulius Mall keretében működő „Taverna Racilor” magas, tágas, intimitásmentes beltere eleganciát sugároz, de nem fordítanak kellő figyelmet a részletekre, a mi asztalunk márványlapja megrepedt, a tisztítása is hagy némi kívánnivalót maga után, koszosnak nem mondanám, de a poharak alja után megmaradt foltkarikákat nem tüntették el maradéktalanul. Az extraszűz olívaolajat, balzsamecetet, só- és borsdarálót értékeltük. Egyedülállóan hosszú és részletes leírást olvashatunk a hely honlapján arról, hogy miképpen lett az albérletét éppen hogy kifizetni képes, almán élő, lényegében éhező fiatalemberből az ország egyik jelentős üzletembere, akinek ezidőtájt három étterme van Bukarestben és további három Temesváron, Kolozsváron, valamint Nagyváradon. Megtudhatjuk, hogy milyen ötletekkel játszott a történet főszereplője mielőtt a rákhalászatra adta volna a fejét, a viperatenyésztéstől a csigatenyésztésen át a fürjtojás-forgalmazásig. Végül a rákoknál maradt, majd alapos dokumentálódás után baráti kölcsönből indított gyorsan felfejlődő, máig virágzó üzletet. A nagyságrendet éreztető az adat, hogy a harmadik általa szervezett rákfesztiválon 5 tonna rák fogyott.
Az ételválaszték impozáns, egyedül a desszertműfajra nem fektetnek hangsúlyt, olyannyira, hogy nem is tartanak édességeket. A mediterrán konyha dominál, azon belül az olasz, de képviselteti magát a spanyol és a közel-keleti gasztronómia is. A megannyi rákétel mellett kínálnak többek között polip-carpaccio-t, a görög taramával rokon ikrasalátát, szardella-pástétomot, a tenger gyümölcseiből készült paradicsomalapú levest, spagettit, paellat-t, rántott békacombot, roston sült, panírozott, valamint töltött tintahalat, kagylós fogásokat, különféle sült halakat a lepényhaltól a nyelvhalig, továbbá több homárételt is.
Rendeltünk egy polipos humuszt, mely élvezhető volt, de inkább kötelességszerűnek mondanám, mint emlékezetesnek, jó lett volna hozzá valami zöld üdítő elem, akár egyszerű rukkola saláta. A mellé adott pita jobbacska nagyipari késztermék. A vegyes levélsalátával kétfülű serpenyőben tálalt, tenger gyümölcseiből készült, szépen formázott fasírttal meg voltunk elégedve, megfelelőnek bizonyult a hőkezelés, jónak az állag s az ízesítés. A „fish and chips” nem volt rossz, de a hal lehetett volna szaftosabb, vélhetően valamikor visszafagyasztották sokkolás nélkül. A panír és a csónakburgonya jó, de bármiféle mártás, netán mentás zöldborsópüré nélkül befejezetlennek tűnik a fogás.
Nem kevés pincérrel dolgoznak, a mi felszolgálónk kifogástalanul tette a dolgát, kedves volt, udvarias, segítőkész és kommunikatív. A mellettünk levő asztalnál ülő kislánnyal beszédbe elegyedett, be is mutatkozott neki, így megtudhattuk, hogy Biankának hívják. (A teszt időpontja: 2024. március 4.)
A palackozott borválaszték korrekt, tíz erdélyi és Kárpátokon túli pincészet harminc borát kínálják, továbbá nyolc import tételt Franciaországból, Portugáliából és Olaszországból. Kimérve csak három délromán bor kapható. Mindezeken kívül mintegy tizenöt minőségi habzó tétel is szerepel a választékban, a prosecco-k és champagne-ok mellett a Moldova köztársaságban működő Chateau Purcari nedűivel ismerkedhetünk meg náluk. A söröket a nagyipar jobbacska tételei közül válogatták, a tömény- és koktélválaszték igényes.
Értékelés
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4 pont
Kiszolgálás: 5 pont