Vámház fogadó étterme

 Monostori Erőd közvetlen szomszédságában, az 1-es számú főút mellett nyílt meg 2011-ben a Vámház fogadó és annak étterme. 2015-ben bővítették az épületet egy elegáns berendezésű kerthelyiséggel. A beltérben rusztikus hangulat fogadja a vendégeket: belső díszgerendázat, hajópadlót imitáló csempe, kényelmes bútorok. Az asztalon élő virág, továbbá chili-, só-, és borsdaráló.

Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogás színesíti. Kínálnak többek között csülkös babgulyást, húslevest fácánból, bőrös kacsamellet füge chutney-val és krokettel, libacombot párolt káposztával és sültburgonyával, vörösboros marhapörköltet galuskával, vákuum alatt készült marhapofát erdei gombaraguval és rösztivel, gőzgombócot vanília öntettel, valamint dióval vagy mákkal. Hétköznap délben két fogásos menüt adnak potom 2400 forintért, a kínálat nem megúszós, hanem tisztes, házias ételek szerepelnek benne. Így például 2026 májusának közepén a heti ajánlatban szerepel juhtúrós sztrapacska, mátrai borzas sertéskarajból, parmezán bundás csirke-fodrok, grillezett zöldséges rizzsel, paradicsomos mártogatóval vagy tarja szelet, burgundi mártással és sült burgonyával. A leves mellé minden nap két főételből választhatunk.

Egy pontyhalászlével indítottunk, ára igencsak barátságos volt (2500 ft), minősége a tisztes fősodor szintjét hozta, a leve kissé uszadékos, a pontypatkó mennyisége megfelelő. Nem drágállottuk a hasonló szintű, majorannával ízesített pacalt sem (3500 ft kenyérrel együtt), melynek csíkozása lehetett volna vonzóbb, szélesebb, színe pirosabb, de így ahogy volt, bármikor szívesen megennénk. A kenyér jobbacskának számított valaha, de sajnos mire az asztalunkra került, szikkadttá vált. A saláták, savanyúságok aránytalanul drágák, azokról lemondtunk. Desszertként tiramisus panna cottát választottunk, ami a műfajnak valamiféle félreértése, valójában elfogadható tiramisu-t kaptunk, mely lehetett volna kicsit szaftosabb és édesebb. A panna cotta-hoz semmi köze nem volt, az egyik pincér mondta, hogy milyen néven árusítják az alapanyagot, amiből készítik. Utánanéztem a terméknek, az okozhatta a félreértést, hogy a leírás szerint alkalmas mind tiramisu, mind panna cotta készítésére. Hogy az italokról is essék szó, a Krusovice sör friss volt, az állítólag frissen bontott Gere Friciben meglepő módon nem akadt buborék, a St. Andrea Örökké cuvée-je hozta a megszokott magas szintet.

A kiszolgálás nem annyira protokolláris, mint inkább közvetlen. Pincérünk nagyon szorgalmazza az előzetes italrendelést, nem győztük elhárítani ezirányú igyekezetét. Bortémában nincs igazán otthon, a St. Andrea Örökké cuvée-ből csak a pincészet maradt meg neki, vissza is jött kérdezni, hogy fehéret vagy vöröset kérünk. Mikor jeleztem, hogy tudtommal Örökkéből csak fehér van, azt állította, hogy van vörös is, nyilván keverte a Merengővel. Később kedélyesen elbeszélgettünk az élet dolgairól, a vendéglátásról és arról, hogy mi járatban vagyunk, a kutyák is szóba jöttek, jó hangulatban váltunk el, az emberi hangnem számomra sokkal fontosabb a felkészültségnél. Összességében e szempont emel a helyen. Meglepő, hogy társa nem tudta, mi a panna cotta, ő emlegette a Debic céget, amikor megpróbáltam megmagyarázni, hogy annak, amit kaptunk, semmi köze az olasz tejszínpudinghoz.

A borlap húsz minőségi bort integrál a Bortársaság válogatásában, ezek ötöde külföldi tétel. A nemes nedűk több, mint fele kapható decire kimérve. Krusovicét csapolnak, a Heineken portfólió további néhány tételét palackban kínálják. A tömények egy része, főleg a pálinkák és a rumok a prémium szegmensbe tartoznak. Készítenek koktélokat is.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 4,5 pont

Kiszolgálás: 4,5 pont