Hangulatos, a helyi átlagot felülmúló étterem Fogarason egy csendes kis utcában, negyed órányi járóföldre a város központjától. Ottjártunk idején csak a kellemes teraszon lehetett leülni a járvány miatt. A beltér esztétikus, hangulatos, otthonos. A falakon festmények, valamint teáskancsókkal, gyertyatartókkal díszített polcok, a fal melletti ülőgarnitúrán díszpárnák.  A kerthelységben falusi láda, fűszernövények. Az asztalon daráló helyett ipari borslisztszóró.

A tulajdonosok blogot is működtetnek, látszik, hogy komoly a gasztronómia iránti elkötelezettségük. A berámázott étlap dicséretesen szűk, áttekinthető: kínálnak öt levest, négy előételt, három salátát, tizenegy főételt, tízféle alapanyagból (a tarját és a szüzet, a combot és a mellet külön számítva). Tartanak többek között csorbákat, krémleveseket, ropogós csirkecsíkokat, pulykamell-szalagot füstölt sonkába tekerve, helyben készült tagliatelle-t, pulled pork szendvicset, sertésszüzet curryszósszal. A Közép-Európában az elmúlt fél évszázadban kialakult fősodratú kulináris paradigmán jellemzően belül maradó főételeket saját készítésű chutneykkal és gyümölcsmártásokkal kísérik. Az ételek íze, állaga, tálalása autodidakta séfre utal. Az önképhez és a hely PR-jához tartozó „gourmet-menü” inkább szándék, mint valóság, de persze a szándék is méltánylandó.

Az árak többnyire az értékarányosságon belül maradnak, levesek 1000 és 1600, főételek zöme 2000 és 3000 forint közötti lejösszegért kapható.

Az erdeigomba-cappuccinoban nem dominál semmiféle erdei gomba íze, a csiperkéé annál inkább érezhető, erdei jellegét leginkább a pesto-szerű szarvasgombakrém adja, ami készterméknek tűnik. Kár, mert ez sokat levon az összélményből. Kacsacombot kérünk, de az épp nincs, így a kacsamellre esik a választásunk, mely jó ízű, szép roséra sült, sajnos kissé rágós. A krumplipürében ugyanazt a szarvasgomba készterméket fedezzük fel, mint a levesben, a beazonosító jegy a látványon kívül a késztermékekben általában fellelhető mesterséges szarvasgomba-aroma. Az étlap szerinti feketeribizli chutney (inkább mártás, az indiai fűszerek jelenléte nem igazán érzékelhető) finom, kapunk a hús mellé jóféle házi tormás céklát is. A házi krémes meglepően jó, ízre, állagra egyaránt kellemes meglepetés.

A kiszolgálás inkább udvarias, mint szívélyes és figyelmes.

Meglepő, hogy nincs itallapjuk, a vendég, ha akar, odamehet a borhűtőhöz, és onnan választhat italt. A borválaszték igencsak szűk, de azért tartanak 7-8 jónak mondható helyi bort, jellemzően a Kárpátokon túlról, valamint házi szörpöket. A kínált sörök és tömények kommersz termékek.

Érdekelhetik még: