Diófa csárda

Nem sok olyan vendéglátóegység van a Kárpát medencében, melynek nemzeti karaktere annyira egyértelmű és markáns lenne, mint a Diófa csárdáé. A hatalmas parkolóban Hunyadi János, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Horthy Miklós szobra fogad, továbbá Horthy István és Apponyi Albert domborműve, turulos kopjafás Trianon emlékhely, külön emlékművek a recski áldozatoknak és az 1956-os forradalom hőseinek. A csárda épületén koronás címer, magyar és székely zászló. A beltérben népi kerámiák, fafaragások, festmények, impozáns méretű történelmi Magyarország térkép, több Horthy Miklós portré s egy 1936-ban készült egyedi Horthy szobor. Ezek mellett láthatunk kitömött állatokat, megannyi régi tévékészüléket is a dekorációban. Mindent egybevetve nemzeti gondolkodású emberek szívének kedves lehet az atmoszféra, akkor is, ha mutatkozik benne némi eklektika. A holnapot helyettesítő Facebook oldalon a bemutatkozás csak ennyi: „Térj be hozzánk vándor,/ Ha erre visz utad,/
Ha szándékod jó,/ Itt szeretet fogad!” Személyesen tanúsíthatjuk e sorok őszinteségét.

Hagyományos, házias magyar konyhát visznek. Reggelire tükörtojás- és rántotta-variációkat, valamint velős pirítóst kínálnak, ebédre és vacsorára többek között erőlevest, babgulyást, szarvasgulyást, különféle krémleveseket, rántott sajtot, -gombát, -karfiolt, édes és sós palacsintát, -fogast, -harcsát, -csirke, -pulyka és -sertés húst. Utóbbiaknak széles skálája kapható különféle töltelékekkel is. Készítenek zúza-, marha-, szarvas- és kakasherepörköltet, sokféle palacsintát és gesztenyepürét.

A pacalpörkölt látványra, ízre, állagra egyaránt meggyőző, a legjobbak közül való. Szép színű, a csíkok puhák, a szaft tartalmas, az egészet jó enni úgy, ahogy van. A mellé adott kenyér egyszerű minőségű, de friss. A velővel töltött borda élvezetes, fűszerezése lehetne bátrabb is. Vegyes körettel és tartárral kértük. Átlagos, alapjáratú mirelit sült krumplit és jól sikerült rizset kaptunk, a tartár helyben készült, kissé savra hangolt, viszont finom. A túrógombóc komoly adag, házias, klasszikus felfogású, a maga műfajának tisztes képviselője.

A kiszolgálás kedves szívélyes. A házigazda szeret sztorizni, alapelve, hogy aki vendégként érkezik, az barátként távozzon. Ugyanakkor komoly kihívás a vendégnek két egybefüggő mondatot elmondani, úgy, hogy egyetlen személy- vagy városnév ne adjon alkalmat a sokat tapasztalt csárdagazdának arra, hogy közbevágjon és egy újabb történet elmondásába kezdjen.

A Dúzsi, valamint az Eszterbauer pince mintegy tíz borát tartják, melyeket pohárra is adnak, meglepően kedvező áron. Van két palackos félédes boruk, ezek forrása nem szerepel az étlapon, nem érdeklődtünk felőlük. Soproni Ászokat csapolnak, a Heineken portfólió további tucatnyi söre kapható dobozban vagy palackban. Néhány magyar kisüzemi sör – mondjuk a Betyárkirály, a Napkincs, a Monarchista vagy a Magyar vándor a Szent András főzdétől – jól harmonizálna az étterem hangsúlyozottan magyar jellegével. Komoly pálinkaválasztékot tartanak a Szicsek és a helybeli Brill főzdétől. Utóbbi nagy feltűnést keltett a kétezertízes évek elején a remekbe szabott gyümölcspálinkák mellett a zöldségpárlataival, ezekből is kínálnak néhányat.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 4,75 pont

Kiszolgálás: 5 pont