Taverna étterem

A Taverna egyike a város régebbi éttermeinek, korábban is magyar tulajdonban volt. Ez általában abból sejthető, hogy magyar étlapot is tartanak. Alkalmunk volt elbeszélgetni a tulajdonossal, Mundrucz Rolanddal, aki egy bő éve vette át az üzletet. Alakított kicsit a dizájnon, visszavett a nyerstéglás, boltíves pincehelység kukoricás-paprikafüzéres dekorációjából, magyar népi mintákat festetett a falra.

Az új üzletvezetés egyben új kulináris koncepciót is hozott. A magyar ételekre alapozó, néhány román és nemzetközi fogással kiegészített kissé eklektikus étlapot egy tapas-rovattal színesítették. Aki a megszokott kulináris vonal miatt látogat ide, rendelhet többek között padlizsánkrémet, babgulyást, rablóhúst, cigánypecsenyét, túrós-tejfeles-szalonnapörcös puliszkát, aki pedig nyitott más irányban is, vélhetően a tapas-rovatból választ. Vagy a manapság annyira népszerű street food vonal mellett marad, kínálnak ugyanis pasta-kat és burgereket is. Ez is jó döntés lehet, Roland elmondta, hogy egy felkészült pasta-séfet vett fel, aki a mindenfelé elterjedt száraztészta helyett friss tésztával dolgozik. Mint megtudtuk, a tulajdonos az egyik legjobb helyi étterem kiváló séfje mellett dolgozott éveket, különböző pályákon, tehát ismeri a séfszakma csínját-bínját, akár a konyha vezetését is elvállalhatná.

Rendeltünk egy pacallevest, ami sűrűbbnek tűnt az optimálisnál, a tulajdonos szerint a vendégek így szeretik. Ezzel nehéz vitatkozni, mint ahogy azzal is, hogy amikor a legjobb minőségű extra szűz olajat tette az asztalra, a vendégek reklamáltak, így döntött a visszafogott íz- és illatvilágú pomace mellett. Mint megtudtuk, ugyanez a helyzet a balzsamecettel, a vendégkör visszakövetelte az átlátszó ipari ecetet. A borsdarálók meg eltünedeztek, így maradt a borslisztszóró. A leves mellett négy tapa-t kóstoltunk. A fekete kagyló remek volt, a mártást az utolsócseppig kikanalaztuk, meggyőzött a csicseriborsólisztben sült bébitintahal is, az ázsiai stílusú rántott garnéla jobbfajta mirelitáruból készült, végül, de nem utolsósorban megnyerőnek találtuk a mézzel, kecske-telemeaval és aszalt gyümölcsökkel társított bundázott padlizsáncsíkokat. (A telemea jellegzetes helyi sózott friss sajt.)

A Tavernában bűbájos a kiszolgálás, a kedves, szívélyes pincér hölgy magyar, elbeszélgettünk vele borokról, ételekről, vendéglátásról. Megkínált a ház különlegességének számító kétféle töményitallal is, megkóstolhattunk egy aszalt szilván érlelt pálinkát és egy bodzapárlatot, utóbbi kifejezetten izgalmasnak bizonyult.

Értékelendő, hogy egy helyi magyar kistermelő borait forgalmazzák, más kérdés, hogy a kóstolt Királyleányka sajnos nem ütötte a mércét. Talán az öreg ászokhordó a forrása a bor nem kívánt illatanyagának. Nagyipari sörök mellett tartják a Twin Suns nevű, magyar kézben levő helyi mikrovállalkozás főzeteit, valamint helyi párlatokat is.

(Teszt időpontja: 2023. október 1.)

Értékelés:

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 4,25 pont

Kiszolgálás: 5+ pont