Zila vendéglő

Hangulatos, meghitt, otthonos vendéglő Kőbányán. A honlapról megtudhatjuk, hogy Zila János 1977-ben nyitotta meg pecsenyesütőjét, ami később alakult át kisvendéglővé. Az étterem családi vállalkozásként üzemel, a cégtulajdonos Zila János mellett fia, Zila Csaba főszakácsként dolgozik. Az étterem történetleírásából kiderül az is, hogy jelenlegi formáját a 2004-ben befejeződött átépítés során kapta. „A belsőépítészek, valamint Ungváry Jenő, a család barátja segítségével sikerült egy kis betekintés nyújtani a “régi Kőbánya” hangulatos világába. Bizonyítják ezt azok a képeslapok, térképek, utcai jelenetek, melyek segítségével az ide érkező vendég visszacsöppen a ’20-30-as évek boldog békeidejébe.” -írják.

A honlapon megnyerő ars poetica: “A magyar konyha legkedveltebb és mindenki által ismert ételeit éttermünkben több generáción átívelő családi receptek alapján készítjük. Konyhánk ízvilága visszarepíti vendégeinket a gyermekkoruk ízeihez, mikor még édesanyáink és nagyanyáink igazán belerakták szívüket és lelküket az ételbe. Vendégeinket sommelierünk gondosan összeállított borlapja várja, mely tökéletes kiegészítése az ételélménynek. A családias hangulatú éttermünkben hagyományos ételeinket új köntösben tálaljuk a vendégeinknek.” (Sommelier-nk lett volna helyes, de nagyobb baj ne legyen.) A bemutatkozó soroknak megfelelően hagyományos magyar ételeket kínálnak, a választékot kiegészítve néhány nemzetközinek mondható fogással. Kínálnak többek között házi füstölt libamellet kecskesajttal, balzsamecetes salátaágyon, koktélparadicsommal, hideg mártogatós címszó alatt padlizsánkrémet, juhtúrós körözöttet, chilis-fokhagymás sajtkrémet és tzatzikit, erdélyi tejfölös-tárkonyos bablevest füstölt hússal, palócgulyást birkából, fácán erőlevest fácánhússal töltött házi derelyével, borjúpaprikást tojásos galuskával, vaddisznónyakat vadasan szalvétagombóccal, csülköt pékné módra, bőrös malackarajt rókagombamártással, házi burgonyalángossal, bakonyi harcsapaprikást erdei gombával, kapros túrógombóccal, kemencében sült báránycsülök dödöllével, rántott borjúlábat, madártejet és meggyes mákos gubát.

A pacalpörkölt ízre jó, állagra megnyerő, színe lehetne pirosabb, csíkozása szélesebb. Jól sikerült petrezselymes krumplival tálalják tuille-dísszel. Hasonló a vese-velő, a velő nincs szétkenve, ízre, állagra megnyerő mind a vese, mind a velő. A dísz és köret ugyanaz. A túrógombóc helyben készült, lehetne kicsivel remegősebb, túrósabb, de alapvetően korrekt produkció ez is, a meggy és a mák beemelése az ízképbe jó ötlet.

A kiszolgálás kedves, a pincér hölgy veszi a lapot, külön tetszik, hogy hoz a pacal mellé bort, amit megkóstoltat, anélkül, hogy kérjük, nyilván a rendelés kötelezettsége nélkül. E modellértékű eljárásmód szöges ellentéte annak, amikor a borlapot oda sem adják a vendégnek. Tény, hogy magát a borlapot itt is kérni kellett, de minden étel mellett szerepel borajánlás, tehát, nagyon helyesen, felhívják a borra a vendégek figyelmét.

Huszonkét bort kínálnak a magyar élvonalból, minden tételt kimérnek decire is. Dreher Goldot, Bakot és Pilsner Urquellt csapolnak. A töményválaszték nem különösebben izgalmas, a pálinkák képviselik a kommersz import tételek mellett a prémium szegmenst.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 4,75 pont

Kiszolgálás: 5 pont