Via étterem

A több, mint egy évtizedes múltra visszatekintő, 2010-ben nyitott „Via” a minőségi gasztronómia úttörője volt a kincses városban. Az éttermet a történelmi belváros egyik boltíves földszinti polgári lakásában rendezték be. A beltér puritán, letisztult, talán túlságosan is az, némi dekorációt még elviselne. Fehér abrosz, asztali lámpa, modern sódaráló, kredenc, fapadló, a falon díszes tükör adja az alaphangulatot. Nyáron kellemes belső teraszt működtetnek. A boltíves pincehelység kiképezése rendkívül hangulatos, itt működik a látványkonyha is. Kolozsvár egyik erősségét képezik a belváros műemléképületeinek több évszázadra visszatekintő pincéi. A tulajdonosok magyarok, a konyhán csak magyarok dolgoznak, a pincérek között viszont furcsamód senki nem kommunikál magyarul. Az pedig teljességgel érthetetlen, hogy miért nem tisztelik meg a magyar vendégeket magyar étlappal.

A kreatív séf kezdetben az erdélyiek által a brassói Pilvaxból is ismert Náday Egon volt, a honlap fotóinak egy részén még ma is ő látható, az „emberek” menüpont alatt. Jelenleg Segal Viktor tölti be ezt a funkciót, akinek ételkreációit Kerekes Margit irányításával varázsolja az asztalra a konyha legénysége. Jó alapanyagokkal, kíméletes technológiákkal dolgoznak, egyfajta minimalista koncepció mentén. Nem kombinálják túl az egyes fogásokat, a tálalás sallangmentessége egyes esetekben túlzottnak tűnik. Tisztességes, megbízható, de többnyire katarzis-mentes tányérok kerülnek az asztalra. Az étlap összefogott, átgondolt, majd’ minden tétele kóstolásra csábít. A jól hangzik a tormával, telemea-val és meggyel készült cékla-krémleves, a lángossal, pirított savanyú káposztával és tormahabbal körített mangalicakaraj, a diós almás galette-tel, vörösboros pecsenyemártással (jus) és sültalma-pürével társított kacsamell, de csábítóak a vegetariánus fogásaik is, a vörös pestoval, paprikakrémmel és humusszal tálalt zeller-steak illetve a vargányás, shi take-s pirított gnocchi.

Előételképpen tintahalat rendeltem édesköménnyel, s petrezselymes, mentás bulgurral. Kifejezetten jól sikerült, fantáziadús, esztétikus tálalású fogást kaptam. Jók voltak az ízek, az állagok, nem gumis a hal, remek a harmónia az elemek között. Korrekt volt az egészben sült pisztráng, jó hozzá az édesköményes póréhagymás burgonyasaláta, de a tányér hagy némi hiányérzetet. A csokiláva kifogástalan, kiváló hozzá málna-coulis és a Chantilly-krém. A tálalás lehetne kidolgozottabb. Ezen az áron (38 lej, ami 3000 forintnak felel meg nagyjából) az ember több izgalmat és kreativitást vár.

A kiszolgálás udvarias, tartásos.

Az italkínálat igényes, tartanak a nagyipariak mellett helyi kézműves söröket a Hophead nevű főzdétől, mely a műfaj úttörőinek egyike, a töményitalok között is a prémium-szegmens dominál. A borlap közel hetven tételes, kiemelkedő erdélyi magyar, illetve anyaországi borok is megtalálhatók rajta, többek között a ménesi Balla Géza, a krasznabélteki Hetei család, a villányi Gere vagy a mádi Royal Tokaji pincészettől.

Értékelés:

Összélmény: 5 pont

Konyha: 5 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 5 pont