Tiszakanyar étterem

A Tiszakanyar étterem a város népszerű vendéglátóhelye, mely vasárnap megtelik helyi vendégekkel, de alkalomadtán még a szomszédos Lakitelek lakói is átugranak ide ebédelni. A beltér kissé személytelen, elbírna még némi dekorációt, de megnyerő, hogy az egész épületet kívül-belül fával burkolták, beleértve a plafont is, ami melegséget ad a vendéglőnek. A nagyobbik terem végében pazar légi felvételt láthatunk a névadó Tisza-kanyarról. Az utcára néző fedett teraszt ügyesen alakították ki, egyébként az épület mögött is működtetnek egyet. Az asztalon só-, bors- és chili-daráló, ami igen jó pont.

Hagyományos magyar konyhát visznek, de megjelenik a választékban néhány nemzetközi klasszikus is. Kínálnak többek között hideg libamájat zsírjában, Cézár salátát, bruschettákat, májgombóclevest, babgulyást, olasz és magyar tésztaételeket, pontytepertőt Remoulade-mártással, egészben sült kecsegét, harcsapaprikás túrós csuszával, roston sült vajas fogasfilét „pirított zöldségkoronával”, fish and chipset harcsából, kacsacombot almakompóttal és vajas burgonyapürével, libamájszeleteket roston, mézes almakarikákkal, brassói aprópecsenyét, lecsós sertésszeletet, ropogós csülköt. Annak sajnos nem tudnak ellenállni, hogy ne kínáljanak kereken tucatnyi ételt csirkemellből, annyit, mint ahány főfogás egy modern bisztró étlapján összesen szerepel. Öröm viszont látni a választékban a rántott velőrózsákat, a velővel töltött rántott sertésbordát. A vegetariánus rovatban a megszokott rántott gomba és szintén rántott trappista, valamint camembert-sajt mellett szerepel a jégsalátával kínált tojásos nokedli is, ami dicséretes, fejes salátával még jobb lenne. Desszertképpen az általunk kóstolt magyar klasszikus mellett rendelhetünk nyolcféle palacsintavariációt, túrógombócot, panna cottát, és gyümölcsös mascarpone-s pohárkémet.

A filézett pontyhalászlé színe megnyerő, az intenzíven piros zsiradékot nem adagolták túl, a jó ízű lé sűrűsége nem eltúlzott, a halkockáknak jó a tartása. Az irdalás nem tökéletes, akadnak szálkák a pontyhúsban, de nagyobb baj ne legyen! Ez egy kifejezetten jó produkció volt, a tiszai halászlé fővárosában, Szegeden is a jobbak közé tartozna. A mellé adott kenyér egyszerű minőség, de friss és élvezhető. A haltálon helyet kapó különböző panírba burkolt mélysütött süllő, harcsa és ponty ízletes, az alapanyag friss s ez – hacsak nem sózzák túl brutálisan vagy nem égetik tönkre a halat – mindent eldönt. A hagyományos receptúra szerint elkészített tartár kifogástalan, 950 forintért nagyobb mennyiséget is elfogadtunk volna belőle. A köretről mindez nem mondható el, a mirelit sült krumpli langyosan érkezik, a rizs lelketlen. De ennyi hiba talán belefér, mint ahogy az is, hogy a kovászos uborka, bár ízre meggyőző, harmonikus, de állaga kicsit szottyadt. A pacalpörkölt a jobbak közé tartozik, igaz, a leve nem teljesen homogén és kicsit leveses, nem kellően sűrű, maga a pacal viszont jól ízesített, nem rágós, de van tartása. A kétfülű, alátétes mini öntött-vasserpenyőben érkező Somlói galuska szaftos, jó ízű, a tejszínhab nem növényi, kár, hogy a csokimártás gyengécske. Amikor a felszolgáló megkérdezte, hogy meg vagyunk-e mindennel elégedve, az feleltem, hogy „hellyel-közzel”, a részletekről nem érdeklődött. A magam részéről nincs magasabb elvárásom egy kisvárosbeli fősodratú helytől, ez tisztes 4 pontos teljesítmény, erre mondják a környékbeliek, hogy jó házias konyha. Nem alaptalanul.

A felszolgálás udvarias, szívélyes, a számlával kissé megvárakoztattak.

Örömmel láttam az itallapon, hogy a bükki Mezey pincészet borait tartják, kiderült, hogy ezek már nem kaphatók, a választott száraz fehér helyett más, ismertebb pincészetek, a Frittmann s a Nyakas birtok nedűit kínálta a felszolgáló. A nagyipari multisörök mellett szerepel a választékban a Szent András sörfőzde meggyes söre is. A tömények zöme kommersz, de kínálnak Karikás és Panyolai pálinkákat. Nagyipari multiüdítőket tartanak, készítenek korrekt minőségű limonádét is.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 3,75 pont

Kiszolgálás: 4,5 pont