„Ízig-vérig magyar” – ez a Tenkes csárda jelmondata, amit az üzemeltetők komolyan is vesznek. A falakon népi tárgyak, a Himnusz merített papíron, magyar címer. Emellett téglapadló, gerendás mennyezet, vályogfalat imitáló vakolat, a két terem között ablak, szőttes függöny, köcsögök, tányérok, karikár ostor, kulacs, fokhagymafűzérek, paprikafűzérek cseppet sem zsúfolt, hanem ízléses elrendezésben. Bőrökkel letakart padokon ülhetünk nagy faasztalok mellett. A kandallóban már ősszel pattog a tűz. A háttérben kellően alacsony hangerővel autentikus magyar népzene szól. A csárda többek között arról nevezetes, hogy itt forgatták a hatvanas évek legendás, tizenhárom részes történelmi filmsorozatának, „A Tenkes kapitányának” egyes jeleneteit. A Tenkes a legszebb magyar csárdák egyike.

A választék korrekt, de nem eltúlzott, csirkemellből nem készül fél étlapnyi fogás, mint más csárdákban, pulykát nem tartanak egyáltalán, ami ismét csak dicséretes, van viszont rántott kacsaszív, ropogós kacsacomb, háztáji csirkepaprikás nokedlivel, parasztos, illetve abált libamáj. Kínálnak még többek között harcsaételeket, vadsültet gombás raguval, töltött krokettel, báránylapockát spenótos burgonyapürével, mákos gubát és almás pitét.

Az árak jellemzően értékarányosak, helyenként túlzónak érezzük őket, mint például a 2590 forintos Gundel palacsinta esetében. Előételek 2290 és 3990, levesek 1590 és 2890, főételek 2890 és 7390, desszertek 1190 és 2590 forint között kaphatók.

Ettünk itt a kétezertízes évek első felében szűzpecsenyét erdei gombamártással, vaslapon sült kecskesajtot, sült túrógombócot. Legmaradandóbb élményünk a kifogástalan drávai halászlé, az ötletes, erdélyi zakuszkával kísért „kifordított” csirkeszárny, valamint a laskagombás csirkezúzapörkölt volt. A helyben sült, ropogós héjú kukoricás kenyeret azóta is étlapon tartják, ezúttal köretként kértük a kitűnően elkészített pacalpörkölt mellé, mely ízben, állagban, színben egyaránt megfelelt elvárásainknak. Másik fogásunk az első körben hízott kacsamáj-terrine volt hagymalekvárral, ami szintén jó élményt adott. A házias tejes pitét ízletes sárgabaracköntettel tálalják.

A kiszolgálás szervezhető jobban, időbe telik, míg odajön hozzánk az egyik a felszolgáló a rendelést felvenni, onnan viszont minden a helyére kerül, kitűzött névjegyén Lacikaként azonosított pincérünk udvarias, szívélyes, kommunikatív és segítőkész. A vegyes savanyúságunkról megfeledkezik, de ezt nem bánjuk különösebben.

A borlap nagyon helyesen a villányi borokra összpontosít. A tömények között a pálinkák jelentenek némi izgalmat, pécsi söröket tartanak. Aki volán mellett ül, házi szörpöket, Ebner-féle berkenyés almalevet, vagy Bock József nevével fémjelzett villányi szőlőlevet ihat.

Értékelés

Összélmény: 5 pont

Konyha: 4,5 pont

Atmoszféra: 5+ pont

Kiszolgálás: 5+ pont