Szőlőskert étterem

Nagykanizsa ikonikus étterme, mely megannyi szakmai elismerésnek örvendhet a berámázott oklevelek tanúsága szerint. A szálloda-étterem kerthelysége, beltere felettébb hangulatos, jó itt lenni. A lokáció festői, a komplexumtól pár lépésnyire esik a Csónakázó tó s közelben terülnek el a kisbagolai szőlőbirtokok. A környező utcanevek is a borászattal és szőlőtermesztéssel kapcsolatosak: Szüret, Juhfark, Óbor, Boroskupa, Szőlősgazda. Az étterem dekorációjában megannyi zöldnövény mellett helyet kapnak boroscímkék, borosüvegek, tölgyfahordók, de még egy öreg prés is a bejáratnál. A honlapról megtudhatjuk, hogy az 1992-ben épült étterem-fogadót a Gelencsér család működteti.

A bemutatkozó sorok azt is jelzik, hogy figyelnek a szezonalitásra és a regionalitásra, törekednek az alapanyagok minél nagyobb részét környékbeli termelőktől beszerezni. A regényhosszúságú étlapoktól való tudatos elhatárolódásuk is rokonszenves, bár azt nem bánnánk, ha az előétel műfajban valamivel többet nyújtana a konyha. Annál is inkább, hogy az előételeket sokan tekintik egyfajta bemutatkozásnak, itt tág tér nyílik a gasztronómiai kreativitás megcsillogtatásának. Jelenleg görög salátát kínálnak e rovatban, amit indokolt lenne inkább a „saláták” címszó alá helyezni, azon kívül körözöttet felvágottakkal, valamint tatárbifszteket. A honlap mediterrán fogásokkal színesített „mai magyar konyhát” ígér. Kínálnak többek között a rákos spagettit, harcsapaprikást vargányás rétessel, nyári lecsóval társított lassan sült sertéstarját, rókagombás vadmalacpörköltet zalai dödöllével, tökös-mákos rétest tejfelhabbal.

Az árak magasak, de jellemzően beleférnek az értékarányosság fogalmába. Előételek illetve levesek 1800 és 3800, főételek 2800 és 6600, desszertek 1200 és 1600 forint között kaphatók.

Ami a konyha teljesítményét illeti, igencsak meglepett annak egyenetlensége. Négy rendelt ételből három kifejezetten korrekt volt, egy viszont a vállalhatatlanhoz közeli, mintha nem ugyanazon a konyhán főzték volna. A zöldséglevesben a belevalók brutálisan túlfőttek, maga a leves a frissesség, üdeség nyomát sem mutatta, pedig ez lenne egy zöldségleves fő funkciója. Az sem segített a helyzeten, hogy örömmel fedeztünk fel a sűrű lében némi rókagombát. Ezzel szemben a bőrén sült fogas friss, szaftos, szép a pörzs a halon, a kapros vajmártásban felszolgált, spagetti formára reszelt cukkini könnyed, roppanós, ízletes. Cseppet talán a sót vissza lehetett volna fogni, de egy kevés citrom segített ezen problémának sem nevezhető apróságon. Összességében remek tányér volt ez. Jól sikerült a ravioli, jó tartású a tészta, rendben levő a petrezselymes ricottás töltelék, korrekt a paradicsomos mártás. A „Szőlőskerti” somlói szépen tálalt, azt külön értékeltük, hogy az eredeti receptben szereplő háromféle (diós, csokis és megszokott) piskótát rétegeltek hozzá. Némi finomhangolás itt is elképzelhető lenne, a csokimártás csak jelzésértékű volt, maga a galuska lehetett volna szaftosabb, de így ahogy volt, a műfaj messze átlag feletti képviselőjét tisztelhettük e desszertben. A tejszínhab önazonos volt, az ízképet feldobta némi málna és ribizli is. (Teszt időpontja: 2022. június 30.)

A kiszolgálás udvarias, kissé dekoncentrált.

Az itallapon szerepelnek kézműves sörök, de ottjártunk idején nem tudtak ezekkel szolgálni, a többi sör ultrakommersz, a Heineken portfólióhoz tartozik valamennyi. A borlap korrekt, bő harminc tételt integrál a magyar élvonalból, a száraz fehérborok között többségben vannak a dél-balatoniak, ami dicséretes. Jó lenne ugyanakkor, ha néhány zalai nemes nedű is bekerülne a választékba, például a híres-neves Bussay pincészettől. A borok negyedét pohárra is kimérik.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 5+ pont

Kiszolgálás: 4,5 pont