Torockó a legnépszerűbb erdélyi turista-célpontok egyike. A 2011-es népszámlálás szerint mindössze 584 lelket számláló falu fölé úgy magasodik a Székelykő, mint Brassó fölé a Cenk. A szállásadók többnyire félpanziós rendszert működnek, aki a túráról visszatérve déltájt meleg ételt enne, a település szívében fekvő Szarvas vendéglőbe ülhet be. A beltér parányi, hangulatos, szeretnivaló. A zsalus ablakokban piros muskátli, ami a sötétzöld ablakkerettel és a fehér falakkal szívünknek tetsző színharmóniát alkot. A falon mellmagasságig lambéria, feljebb szarvasagancs, a csillár rusztikus kocsikerék, a sarokban cserépkályha. Két teraszt is működtetnek, egyet az emeleten, egyet pedig az utca kövén. A fenséges kilátás az utóbbiról élvezhető maradéktalanul. Az asztalon só- illetve borslisztszóró, ipari ecet és napraforgóolaj.
Az étlapon népszerű helyi fogások sorjáznak a leggyakoribb Kárpát medencei alapanyagokból, csirke- és sertéshúsból, de megjelenik az étlapon a pisztráng és a kacsa is, utóbbi konfitálva. Kínálnak többek között rántottákat, töltött csirkecombot „Nagyapa kedvence” címszó alatt, sertéscsászárt, tarját, karajt, csirkemellet és miccset roston sütve, többféle puliszkát, sült házi kolbászt és somodi kalácsot. Az étlapot alávethetnék némi szakmai revíziónak, a miccs csevapkénti „magyar” fordítása nem helytálló, két külön ételről van szó, egyik román, másik szerb, rokon ételek, de más receptúra alapján készülnek, a románból magyarított „konfiált” helyesen „konfitált”, a „réteges has szallona” minden bizonnyal császárhúst fed.
A kétezertízes évek elején jártam náluk először, a levesek mellett házias töltött káposztát és elfogadható roston sült csirkemellet ettünk hasábburgonyával és gyengécske káposztasalátával. Idén pacallevest és puliszkát rendeltem náluk, mindkét fogással meg voltam elégedve. A pacallevesből nem spórolták ki a pacalt, a leve is jó ízű volt. A tejfelt nem homogenizálták tökéletesen, a pacal lehetett volna kicsivel feszesebb, ezzel együtt e fogás a műfaj korrekt, méltó képviselőjének nevezhető. A hagymás, szalonnás, tejfeles, fetasajtos puliszka kifejezetten jónak bizonyult. Kértem egy káposztasalátát is, melyet ezúttal kifogástalannak találtam. A kenyér egyszerűbb minőségű, de friss.
A kiszolgálás kedves, szívélyes, mosolygós.
Az itallap bor-rovata a nyolcvanas–kilencvenes éveket idézi. A ház boráról nem tudunk meg mást csak a színét és az árát, a palackos borok esetében a díjszabáson kívül egy esetben (Zsidve) a borvidéket, másik esetben a minőségi besorolást (Premiat), harmadik esetben (Plébános) a történelmi házasítás fantázianevét. Pincészet, évjárat, fajta megjelölése elmarad. A nagyipari multisörök mellett a háromféle főzetet kínálnak a Tiltott Csíki Sörmanufaktúrától, a szűk töményválasztékból a vélhetően helyi főzésű szilva, valamint a vadalmapálinka érdemel említést.
Értékelés
Összélmény: 4 pont
Konyha: 3,75 pont
Kiszolgálás: 5 pont