Spoon – The Boat

A Spoon a dunai körpanorámájának s a Budai Várral szembeni lokációjának köszönhetően pályázhat a legszebb kilátást biztosító étterem címére. Nem véletlenül hív fel a honlap arra, hogy „essünk szerelembe Budapesttel”. Egy ilyen románc kialakulásához alkalmasabb helyszínt aligha találhatunk. De nemcsak a kilátás pazar a Spoon hajóról, hanem a belső dizájn is, mely nehezen szavakba önthető, ezt tényleg látni kell, körbesétálva a rendezvényhajón egyik ámulatból a másikba esünk.

A 2023-as újraindításhoz a megannyi csúcséttermet vezetett Kovács Árpádot nyerték meg, akit az év őszén Fekete Tibor váltott. Az ő életrajza is impozáns, dolgozott a Bábelben, Pesti István mellett, a kezdettől a jeles séf távozásáig, megfordult Huszár Krisztián idején a Zónában, sous chefje volt a Tantinak a Michelin-csillag elnyerésének idején, vezette az Elysée Bisztró, a Centrál Kávéház és a Callas csapatát is. Az étlapot fotók illusztrálják, amit vendégbarát, bátor és őszinte gesztusnak is felfoghatunk. Tény, hogy ezen a szinten e megoldás nem jellemző, mi a magunk részéről díjaztuk, hogy szembe a mai trenddel, annál is inkább, hogy itt az elénk tett fogásoknak és a fotóknak több közük volt egymáshoz, mint ahogy az másfelé, főként a gyorséttermekben, illetve távolkeleti egységekben jellemző. A konyha a fine dining fele kacsingat, de kínálnak „bar snack”-eket és tapast is, nemzetközi ihletésben. Illik a helyre az étlap elején olvasható önmeghatározás: „kozmopolita fine bistro”, mely a „hagyományos magyar kortárs konyhára” és az „aktuális nemzetközi kínálatra” támaszkodik. Utóbbira utal a vendéget a honlapon köszöntő szójáték is: ”Üdv a nemzetközi ízeken!”. Szerepel az étlapon többek között kacsamáj mousse brióssal és barack-chutney-val, gravlax uborka relish-sel és fermentált szilvával, császárhúsos ramen, gulyásleves, csirkepaprikás juhtúrós galuskával, házi csalamádéval, grillezett kacsamell polentakrémmel, puy lencseraguval és édesköménnyel, valamint vegán brownie kókuszchips-szel és maracujával.

Az üdvözlő falat két szelet csúcsminőségű gyökérkenyér hasonló szintű vajjal. A kenyér forrása a „SÉF asztala”, ahol olyan kenyereket lehet kapni, amelyekről annyit mondhatunk, hogy hasonló jót lehet készíteni, de jobbat aligha. A coleslaw salátás, tépett kacsahúsos taco kifogástalan, ízre, állagra, megjelenésre egyaránt. Hasonló kis falat a rovat-kollega, a szintén „bar snack”-kategóriába sorolt, mikro-zöldekkel ékített boudin noir-os (a mi véresünk francia változata), zöld almás tramezzini: üde, jó ízű, egyszerű és nagyszerű. A „carpaccio, kecskesajt, füge chutney” elnevezésű kompozíció a Márton napi ajánlat részét képezte. Tálalása festői, de mi nem éreztük elég hangsúlyosnak főelem, a libamell jelenlétét, sem mennyiség, sem tálalás tekintetében. Az aprócska szeletek feltekerve kerültek a tányérra. Át lehetne nevezni mondjuk „libamell, kecskesajt, füge chutney”-nak, annál is inkább, hogy látványra sem nyújt carpaccio-élményt. Szintén a Márton napi menühöz tartozott a remek libapecsenyés messelune (a mifelénk ismertebb töltött tészta, a ravioli dél-tiroli változata), amit lencsével, karamellizált hagymával, kifejező ízű mártással és mézes puffasztott búzával társítottak. A konfitált burgonyával kínált roston sült fogas kifogástalan volt, friss, szaftos, kellően pörzses. A főzelékszerű paraj helyett fonnyasztott, leveles parajjal s laskagomba helyett mondjuk ördögszekérgombával izgalmasabb lett volna, de harmonikus, jól sikerült tányér volt ez így is. Megnyerő kompozíciónak találtuk a glasszírozott borjúpofát is, amit selymes, karakteres csicsókapürével és csicseriborsóval körítettek. A katarzist a desszertek jelentették, ezek a kulináris alkotások nemcsak méretben feleltek meg az étlapfotók keltette várakozásnak, hanem esztétikában mintha még túl is szárnyalták volna azokat. Megkóstoltuk a fahéjas barack-sorbet-val kísért Rákóczi-túrógombócot, a földimogyorós ropogóssal és barackkal kísért karamell mousse-t, valamint az áfonyával és citromkrémmel üdített fehércsokis choux-t. Sziporkázó íz- és állagjátékot hozott mindhárom tányér.

A kiszolgálás kifogástalan. Pincérünk udvarias, kedves, kommunikatív és felkészült, mi több, „slágfertig”, „szavakész”, minden megjegyzésünkre spontánul és adekvát módon reagál.

Közel félszáz, értő kézzel összeválogatott, zömmel magyar minőségi bort kínálnak, nem egy kevéssé ismert, de igen izgalmas tételt felvonultatva. Ezeknek majdnem felét pohárra is kimérik. Csapon Drehert tartanak, de belistázták a Monyó két korrekt alapsörét is, exkluzív környezetben exkluzív, csillagos helyeken is szokatlan áron. Egyébként a díjszabás ételek-italok tekintetében jellemzően megfelel annak, amire számíthatunk a minőségi szintet s a helyszínt figyelembe véve. A töményitalok a prémium szegmenst képviselik, figyelemre méltó a koktél-választékuk is.

Értékelés:

Összélmény: 5 pont

Konyha: 5 pont

Atmoszféra: 5+ pont

Kiszolgálás: 5+ pont