Sabres étterem

A Sabres nevű halétterem a temesvári Erzsébetváros szélén, a megyei kórház vonzáskörzetében működik közel két évtizede. A hely atmoszférájában rusztikus és modern elemek keverednek. A belső gerendázatot és nyerstégla-falat modern világítótestek és hasonlóan modern falióra ellenpontozza. A hangulat informális, a faasztalokon nincs abrosz. Az étterem szépen ápolt kertje impozáns.

Mediterrán étteremnek mondják magukat, valójában a fogások nagyobb részét az olasz és a helyi, magyar, illetve román konyha adja, ami mellett megjelennek francia, spanyol, ázsiai fogások is. A főbb iránycsapást illusztrálhatjuk a hallevesek választékával: kínálnak bouillabaisse-t, halcsorbát és szegedi halászlevet. A halételek között szerepel többek között a román konyhának a görög taramával rokonítható pontyikra „salátája” (valójában majonézállagú szendvicskrémről van szó), a szintén román eredetű, savanyú marinádban felszolgált rántott ponty (saramura de crap), a magyar harcsapaprikás, görög ihletésű tenger gyümölcsei, ázsiai stílusú sügér és toszkán lazac. Grilleznek aranydurbincsot, tonhalat, pisztrángot, tintahalat. Mutatóban tartanak ötféle húsételt is, csirke- és pulykamellből, mangalicatarjából és marhabélszínből.

Első ízben néhány évvel ezelőtt jártunk ott, ettünk kapribogyóval ízesített élvezhető tonhaltatárt, bouillabaisse-nek nevezett sűrű paradicsomos halkompozíciót, tonhaltatárt kapris ízesítéssel, az optimálisnál édesebb, de minőségi alapanyagból készült csokitortát. Kértünk még vegyes haltálat, mely kiadós volt, egyik-másik halat kissé kiszárították, de összességében élvezhető tányért kaptunk, el is pusztítottunk mindent. A magyar konyha két népszerű halételét hagytam utoljára. A haltepertő sajátos felfogásban készült, a pontydarabokat kukoricadarába forgatták, kissé túlsütötték, de a hal friss volt, ha nem számítjuk a fog alatt ropogó nagyszemű darát, akkor egész jó helyi változata volt ez a magyar alföldi variánsnak. A szegedi halászlé kellően koncentrált ízű levét turmixolták, a hal túlfőtt benne, a mennyiséget nem túlozták el. Helyi viszonylatban még akár jónak is mondhattuk, nem volt élvezhetetlen, ettünk már a tágan értelmezett Erdélyben rosszabbat is. Alighanem érződik, hogy közel vagyunk a halászlé egyik fővárosához, Szegedhez. Másodízben 2022 áprilisában tértem be hozzájuk, ettem egy halcsorbát, amiben ismét csak túlfőtt a hal, de a zöldséges, savanykás lé kifejezetten ízletesre sikeredett, el is fogyott az utolsó cseppig. A ház desszertje egy kekszmorzsás gyümölcsös pohárkrém volt, ami ütötte a mércét.

A kiszolgálás mindkét esetben kifogástalannak bizonyult: udvarias, kedves, figyelmes, mosolygós.

A borlap tisztes palackos választékot nyújt, több mint félszáz, jól összeválogatott minőségi bort kínálnak a tágan értelmezett Erdélyből és a Kárpátokon túlról, valamint szerte a világból. A sörök egytől egyig nagyipariak, pedig Temesvár a kisüzemi sörfőzés fellegvárának számít fél tucatnyi főzdével. A töményitalok között akad néhány érdemleges tétel, főleg a whiskyk között.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 5 pont