Rózsakert vendéglő

Kissé személytelen, falusi kultúrház hangulatú étterem Szeged vonzáskörzetében. A falakon oklevelek, ételfotók s egy hatalmas giccsfestmény. Nyáron hangulatos kerthelységet üzemeltetnek. A dekorációban élő, zöld növények és művirágok egyaránt helyet kapnak. Rádió szól, elviselhető hangerővel, jobb lenne nélküle. Csempe padló, nagy belmagasság. Az atmoszféra nem képvisel különösebb vonzerőt.

Az étlap jelentősen szűkült a kétezertízes évek közepe óta, nem kínálnak már sem sertésmájat, sem velővel töltött palacsintát, sem haltepertőt, sem „öreg halász kedvencét” (szegedies ponty, túrós csuszával, gombapaprikással), hogy csak azon fogások közül említsek néhányat, melyek megmaradtak az emlékezetemben az itt kóstoltak közül. Ottjártunk idején szerepelt a kínálatban többek között többféle klasszikus tojásreggeli, marhahúsleves, erőleves tojással, rántott ponty, harcsapaprikás, sült illetve rántott csirke- és pulykamell, cigánypecsenye és brassói aprópecsenye. A desszertrovatban csak palacsinták. Az árak igencsak megszaladtak. A teljes adag (egy személyes) filézett pontyhalászlé 5900 forint, a pacal 5000, a milánói sertésborda 6200, a tavaszi zöldköret 1500, a burgonyakrokett 1350 forintba kerül. Tegyem hozzá, hogy olcsón is jól lehet itt lakni, adnak 2700 forintért két fogásos menüt, s akadnak kifejezetten kedvező árú ételek is a választékban.

Nem sokkal 2010 előtt tértünk be ide először, makói haltepertőt ettünk sült burgonyával és halászlevet, mely emlékezetesen jól sikerült. A tiszta ízű, kicsattanó frissességű, szép színű lében tisztes mennyiségű, tálalás előtt belefőzött, ideális állagú, irdalt pontyhús, ikra és haltej kapott helyet. Évekig visszajártunk ide halászlét enni. Itt ettem később a legjobb roston sült sertésmájat, kívül szép pörzses, belül krémes, rózsaszín volt. Egy évvel később már csorba esett a fogás tökéletességén, bár élvezeti értéke még volt. Akadt kellemetlen meglepetés is, több ízben pangasiusból készült harcsafogásokkal találkoztunk, amit szóvá is tettünk. Legutóbb kis adag ételeket kértünk. A halászlé kifejezetten jó volt, de nem hozta a korábbi katartikus szintet, a hal ezúttal kissé túlfőtt, nagy a gyanúm, hogy nem tálalás előtt főzték a lébe. Mindazonáltal kiegyeznék azzal, ha ez jelentené a halászlé-etalont a Tisza mentén. Gyenge minőségű, nem túl friss nagyipari kenyeret adtak mellé. 4050 forintba került 3 deci halászlé, ennyi pénzt nem ért meg. A kis adag rántott harcsa mennyisége másutt egész adagnak felelne meg. Bizony ismét pangasiust rejtett a bunda, annyival súlyosbítva, hogy a hal illatra-ízre egyaránt a hosszabb mélyhűtés jegyeit hordozta. A zöldséges rizsköret menzaszintű volt, de az élvezhetőségen belülre sorolnám, az uborkasaláta (a visszafogott adag 1800 forintba kerül) hagyományos, az uborka kissé üveges volt már benne, jó ideje készülhetett. (Teszt időpontja: 2023. március 5.)

A kiszolgálás formálisan udvarias, de komoly problémák merülnek fel ezek a téren is. Biztos, ami biztos, rendeléskor megkérdeztem, hogy mit fed a „harcsa” megnevezés, az afrikai harcsánál már közbe is vágott a felszolgálónk, jelezvén, hogy azt. Rendben, mondtam, lássuk. Mikor jeleztem, hogy minden kétséget kizáróan pangasiust kaptunk afrikai harcsa helyett, azt kérdezte, hogy „na és nem ízlik?”. Semmiféle rosszindulatot vagy arroganciát nem érzékeltünk, inkább csak hozzá nem értést. Elmondtam a legfontosabb tudnivalókat a pangasiusról, s kértem, hogy beszélje meg séffel, hogy az-e a hal, vagy sem, mert ő biztosan tudja, hogy mivel dolgozik. Ki is szűrődött némi párbeszéd a konyháról ezt követően, de a szavakat nem vettem ki, a kérdésre a hölgy nem tért vissza. A tétel viszont számlára került.

A tokaji aszún és szamorodni kívül a borválaszték hatféle Varga-borból áll, a sörök nagyipari multitermékek, a töményitalok a kommersz vonalat képviselik. Limonádét kérésre sem készítenek, pedig hozzávaló (citrom és cukor) lenne.

Értékelés

Összélmény: 2 pont

Konyha: 2 pont

Atmoszféra: 2,5 pont

Kiszolgálás: 2 pont