Puli és juhász

Autentikus, hangulatos, szépen berendezett csárda a bulinegyedben. Boltíves beltér, némi nyers tégla, tetszetős világítótestek, a falakon festett népi kerámiatányérok és pusztai életképek. A háttér autentikus magyar népzene szól, többek között a Csík zenekar és a Muzsikás alapműveiből válogatva. Az abroszt helyettesítő papíralátéten a magyar konyha néhány alapfogását rajzolt illusztrációkkal magyarázzák el angolul és magyarul, a körözöttől az abált szalonnán át a dödölléig. „Vidéki hangulatú pesti csárda a belvárosban – hazai alapanyagokkal, nosztalgikus ételekkel, tele szívvel és lélekkel.” – olvashatjuk a honlapon, ami jó iránynak tűnik, ha a csapat összerázódik, esély van arra, hogy a vendég is így érezze. Némi világhálós kereséssel nem nehéz kideríteni, hogy 2025 júliusának közepén nyitottak ünnepélyes házszenteléssel, ami bizony a mai világiasodott, anyagelvű korunkban szívet melengető, szimbólumértékű gesztus. A csárda a VakVarjú étteremcsalád legújabb tagja, amely a Semsei Gastronomy és a Stifler csoport közös vállalkozásaként valósult meg.

A hagyományos magyar konyha fogásaiból reprezentatív válogatást kínáló étlap megnyerő sorokkal indít, ebből is érdemes idézni „a puli hűsége őrzi a rendet, a juhász nyugalma vigyázza a lelket, a csárda pedig jókedvvel és szeretettel tölti meg a gyomrot meg a szívet”. Minden fogás mellé rövid, a csárda stílusában fogant leírást is adnak, idéznék kettőt. A velőscsont alatt ez olvasható: „A velő a juhászé, a csont a pulié: szaftos, selymes, hogy mindkettejük szeme csillogjon”, a haltepertő alatt meg a következők: „Ez a ponty már nem úszik. Inkább ropog. Halból szalonna – magyar varázslat.” Kínálnak többek között házi kenegető-válogatást házi kovászos kenyérrel, húsos és vegetariánus változatban, mindkettő tartalmaz körözöttet és padlizsánkrémet, a vega variánsban a csirkemájkrémet fehérbabos zakuszka helyettesíti. Továbbá hízott kacsamájat zsírjában, hortobágyi palacsintát, zöldborsólevest daragaluskával, harcsapaprikást túrós csuszával, szarvaspörköltet zalai dödöllével, gödöllői csirkecombot burgonyapürével, sült kacsacombot párolt lilakáposztával, hagymás tört burgonyával, töltött paprikát és paradicsomos húsgombócot főtt burgonyával, csülköt pékné módra, hagymás burgonyával, töltött káposztát füstölt csülökkel, kolbásszal, vadas marhát szalvétagombóccal, bélszínt Budapest módra rósejbnivel mákos gubát vaníliasodóval, aranygaluskát vaníliaszósszal, meggyes és almás rétest.

Az első két fogásra több, mint negyven percet vártunk. Bár mi ültünk le elsőként a belső térben, a körülöttünk helyet foglalók hamarabb megkapták ételeiket, miközben egyik fogásunk elkészítése sem igényel alapjáraton hosszú időt. A velőscsontot középen kettéfűrészelték, úgy sütötték meg, az utóbbi idők trendjének megfelelően. A velő jó ízű, a pirítós egyszerű, ipari toastkenyérből készült. Kaptunk mellé marinált lilahagymát, néhány aromás erőspaprikakarikát és fokhagymacikket is. Utóbbit nyilván azért, hogy bekenjük vele a pirítóst, éltünk is a lehetőséggel. Az asztalon borslisztszórót találtunk, de kérésre hoztak egy termetes borsdarálót. Az olajban sült petrezselyemmel kevert pontytepertő alapanyaga friss, a sütési fokozat megfelelő, az adag tisztes, a fogást élvezet enni. Korrekt remoulade mártást, citromot és marinált lilahagymát adnak mellé. A második körre is jóval többet vártunk a szokásosnál. A csülkös pacalpörköltben megdöbbenésünkre egy gramm pacal sem volt. Kezemben a csülökpörkölttel elindultam keresni egy felszolgálót, mert amúgy nem könnyű kontaktusba kerülni velük. Szembetalálkoztam az üzletvezetővel, aki jelezte, hogy épp hozzánk indult. Mondtam, hogy pacalt kértem, a csülökről inkább lemondok, arra a kérdésre pedig, hogy kérek-e bármi mást, nemmel feleltem. Miután tisztáztuk, hogy rendbe szeretné tenni a dolgot, és a baki miatt az ételek nagy részére a ház vendégei leszünk, rendeltem egy tökfőzelékkel körített bőrén sült fogast. A fogas friss volt, szaftos, kellően pörzses, látszott, hogy értő kézzel hőkezelték. A tökfőzelék házias, kellemesen savanykás, megfelelően kapros. Miközben az üzletvezetővel a pacalhelyettesítő fogást tárgyaltuk meg, asztaltársam szólt, hogy a halászlében alig van hal. Az üzletvezető úr jelezte, hogy igen, sajnos látja, ezügyben is azonnal intézkedett, pillanatokon belül visszatért asztalunkhoz a megfelelő halbetéttel kiegészített lével. Egyébként sem a csülökpörkölt, sem a halászlé nem ostromolt csúcsokat, átlagosnak, kötelességszerűnek mondanám mindkettőt. A halászlé mellé hozott kenyér viszont átlag feletti, mind ízre, mind állagra, mi több, helyben sültnek tűnt. (Teszt időpontja: 2025. szeptember 20.)

A pincérek udvariasak, munkájuk lehetne szervezettebb. A hosszú várakozás dacára nem tartották fontosnak, hogy megköszönjék a türelmünket, jelezve esetleg az okot is. A második körben csak egyikünk ételét hozták ki, ha nem figyelmeztettük volna a pincér hölgyet, vélhetően meg is feledkezik a halászléről. Az üzletvezető fellépése, modora, stílusa kifogástalan. Amit ígért, betartotta, végül a fogyasztásunk reális összegének kevesebb, mint felét kellett kifizetnünk.

Közel negyven minőségi bort kínálnak a szakma élvonalából, melyek többségét poharazzák is. Valamennyi bor hazai termék, beleértve a kiváló pezsgőket, egyedül az alkoholmentes kategóriában listáztak be három külföldi nedűt. Négy sört tartanak csapon az Asahi portfólióból, köztük Dreher tanksört és Pilsner Urquell-t, a palackos választékban feltűnik négy kiváló főzet a Horizont nevű kraft főzdétől, kifejezetten baráti áron. Impozáns a magyar gin- és pálinkaválasztékuk.

Értékelés

Összélmény: 4,25 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 4 pont