Poézia étterem

A Poézia étterem a város szívében működik a legnagyobb szlovák író, Pavol Országh Hviezdoslav nevét viselő, számos rangos elismerést elnyert boutique-hotel keretében. Mint a honlapról megtudhatjuk, a szállodának otthont adó XVII.-ik századi műemléképület-együttes kötődik is a magyar apától és szlovák anyától származó, fiatalkorában magyarul és németül is verselő irodalmi nagysághoz, aki éveket élt a falai között. A szálloda keretében az éttermen kívül működik egy lobby bár is, mely a Múzsa névre hallgat, szivar- és konyakszoba, irodalmi kávézó s egy borbár, melynek borszelekciójáért Jaroslav Katrenič országos sommelier-bajnok felel. Valóságos labirintuson keresztül juthatunk el a szálloda éttermébe. A beltér eklektikus, vannak megnyerő elemei, mint például a falakat díszítő, Késmárk ikonikus épületeit ábrázoló rajzok, de a belsőépítésznek nem sikerült igazán meghitt, intim hangulatot teremteni. A magyar szakmai kommunikációban ritkán emlegetett, de ezzel együtt fontos hivatkozásnak számító Falstaff étteremkalauz, mint az egyik tábla tanúskodik róla, 84 ponttal jutalmazta a helyet.

Az étlap racionális, nem eltúlzott, de ugyanakkor fantáziadús, széles alapanyagskálára támaszkodó választékot kínál helyi és nemzetközi fogásokból. A menü két szezonális szarvasspecialitással kezdődik. Az állandó étlapon kínálnak többek között aszaltparadicsomos vöröslencsepástétomot, sertéspofa-paprikást, csirke supréme-et, borjúbécsit, hátszínsteaket rendkívül izgalmas, ötletes, komplex köretekkel. A szarvasbélszínt például csicsókapürével, cékla-krokettel, egresmártással, marinált fehérrépával és szederrel tálalják.

A májgombócleves szép színű, kifejező ízű, harmonikus, a gombóc jó tartású, szépen formázott, ízre is remek. Üdítik a levest az apróra vágott petrezselymen kívül a roppanósságukat megőrző vékony gyökérzöldségcsíkok. Koncentrált, jó ízű a sütőtökkrémleves is, amit sushigyömbérrel, egy kevés zöld korianderrel és pirított tökmaggal dobtak fel. A tatárbifsztek ízre nem rossz, de nem ér fel az étterem színvonalához, nem vagdosták, hanem darálták, pépesre, ami nagy kár. Jóféle, zsiradékban pirított magos kenyeret adnak mellé. A tálalás megnyerő: mikrozöldek, lilahagyma, mustármagkaviár, savanyú chili, egész fokhagymagerezdek. Utóbbinak a Felvidéken megvan a kultúrája, Belső-Magyarországon nem jellemző, hogy fokhagymát adjanak a tatárhoz azért, hogy a vendég bekenje vele a pirítóst. A hirtelen sült libamáj tartása lehetne határozottabb, de hála a jó alapanyagnak, ízre rendben van, a mellé adott esztétikusan tálalt gyümölcsgél nem meggyőző. Pazarul sikerült viszont a vékonyra szelt füstölt marhanyelv, ami mellé leheletkönnyű juhtúróhabot, céklát, aszalt szilvát és mogyorót adtak. A sütőben hőkezelt lazac szárazabb az optimálisnál, de nem élvezhetetlen, a mellé adott füstölt petrezselyemgyökérpüré ízletes, akárcsak a tárkonyos vermutmártás. A citrusmártásos, helyben készült, selymes, ízre is csodás fagylalttal kiegészített töltött fehércsokis desszertkompozíció egy költemény, megállná a helyét a felső szegmensben bárhol a világon. Jól sikerült a hely nevét viselő karamellás gyümölcsös palacsinta is. „Minden jó, ha vége jó” – tartja a mondás, ami persze általánosságban túlzás, de ezúttal igaznak éreztük, a desszertek feledtették az apró hibákat.

A kiszolgálás udvarias, kissé személytelen. A kötelező protokolláris mosoly mindvégig ott volt a fiatal és csinos pincér hölgyek arcán, amit értékeltünk.

Az itallapot egybeszerkesztették az étlappal, ezen csak az alkoholmentes tételek, a sör, valamint a decire kimért tucatnyi, zömmel helyi minőségi bor szerepel. A világhálón elérhető a teljes, közel félszáz felvidéki és nemzetközi nedűt integráló borlap. Ugyancsak a honlap tájékoztat a töményválasztékról, mely impozáns és igényes minden tekintetben.

Értékelés

Összélmény: 4,75 pont

Konyha: 4,75 pont

Atmoszféra: 4 pont

Kiszolgálás: 4,5 pont