A Madarasi Hargita üdülőközpont legszínvonalasabb és legszebb kitettségű szálláshelye a fából és kőből épült Pethő panzió, ahonnan rá lehet látni az egész településre, valamint a környező hegyekre. A beltér is itt a leghangulatosabb, nyers téglaoszlopok magasodnak gerendás plafonig, a falak fából készültek, hatalmas ablakokon keresztül télidőben is gyönyörködhetünk lélegzetelállító panorámában. Az épület előtt árbocra húzott székely zászló.
A konyha fősodratú, elsősorban a magyar és székely gasztronómia népszerű ételeire alapoz, de megjelenik az étlapon néhány nemzetközi és román étel is. Kínálnak többek között túróval töltött gombát, túrós puliszkát, pacal- és parasztcsorbát, babgulyást, carbonara spagettit, töltött káposztát, sült, rántott és töltött húsokat, növendékmarha-pörköltet, szilvásgombócot, gesztenyepürét és palacsintát.
Az árak értékarányosak. Előételek és reggelik átszámolva 1200 és 1800, levesek 1200 és 1600, főételek körettel együtt 2000 és 3500, desszertek 1000 és 1200 forint közötti összegbe kerülnek.
Az Újházy tyúkleves nem kellően koncentrált, alibiszerű, a műfajnak jóindulattal is csak átlagos darabja. A két főnek ajánlott „Hargita tálon” az optimálisnál szárazabb, klopfolt sertéskaraj sonkás-gombás raguval borítva, élvezhető sajttal töltött csirkemell és átlagos, puritán pirított csirkemáj, aminek jót lett volna némi fűszerezés és/vagy mártás. A köret házias hasábburgonya. A rántott süllő tisztes adag, a hal szaftos, élvezetes, korrekt a hozzá adott tartár és helyben készült steak krumpli is. A császármorzsa lisztalapú, nem morzsaszerű, inkább vastagabbra hagyott, majd összevagdosott palacsintára emlékeztet. Nem élvezhetetlen, de csalódást keltő fogás, az ízletes házi sárgabaracklekvár dacára.
A kiszolgálás gyors, kissé személytelen. Az étteremnek otthont adó épületet körbejártuk, sehol nem találtunk feliratot rajta, így belépéskor azt kérdeztük némi őszinte kétellyel, hogy „ez lenne a Pethő vendéglő?”. Válaszként szerencsésebbnek ítéltük volna azt, hisz „igen persze, még nem sikerült a feliratot felrakni”, mint azt, hogy „nem lenne, már az”. Ha humornak szánták, nem jött be. Ezt leszámítva pincéreink formálisan udvariasak, de mosolytalanok voltak.
A sörök az Igazi Csíkit leszámítva nagyipariak, a tömények között akad néhány minőségi pálinka, a borok zöme román nagypincészetektől való, kivételt képez Balla Géza néhány bora. A kétnyelvű itallapon a magyar történelmi borvidék, Ménes neve, ahol már Gizella királyné idejében is szőlőt termesztettek, csak románul szerepel (Minis).
Értékelés
Összélmény: 3,75 pont
Konyha: 3,5 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 3 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a office@pethopanzio.ro címre