Öreg Szivacs Étterem

Hangulatos étterem a Zetelakáról a Madarasi Hargitára vezető út mentén, egy pisztráng tenyészde mellett, az azonos nevű panzió keretében. A komplexumhoz tetszetős külsejű kulcsos házak is tartoznak. A beltér rusztikus: fapadló, gerendás mennyezet, fából és kovácsolt vasból készült világítótestek, kandalló, rönkfából készült belső oszlopok, nyerstéglából épített bárpult-alapzat. Értékeljük, hogy csak magyar felirat van az impozáns fa-erkélyes épületen, a névválasztás is rokonszenves, illik a település nevéhez is. Az asztalon só- és borsdaráló.

Az étlap a magyar és székely konyha népszerű ételeire alapoz, de megjelenik néhány fogás erejéig a román gasztronómia is. Kínálnak többek között babgulyást cipóban, túróspuliszkát, rántott húst, -gombát, -karfiolt és -sajtot, cigánypecsenyét, csirkepaprikást, vadmiccset, somlói galuskát és szilvás gombócot.

Az árak jellemzően értékarányosak. A tisztes adag levesek átszámolva 1200-1300 forintba kerülnek, a főételek zöme körettel együtt az 1600 és 2600 forint közötti ársávba illeszkedik, a desszertek ára alig haladja meg az 1000 forintot.

Az erdélyi tárkonyos levesből, valamint a pacalcsorbából kispórolták a tejfelt, egy adag apró tégelynyi tejfel 7 RON azaz 500 forint. Leleményes ételdrágítás. A levesek egyébként jó ízűek. A hely erőssége a helyben tenyésztett pisztráng, de e nemes és friss alapanyagból egyetlen ételt készítenek: kukoricadarába forgatják a halat helyi szokás szerint és bő zsiradékban sütik ki. A hal ízletes, szaftos. A kukorica-répa-zöldborsó mirelitegyveleggel összefőzött rizsköret tálalása retró, ami nem baj, az már inkább, hogy a rizs alaposan túlfőtt. Az „Öreg szivacs kedvence névre hallgató bőségtál kínálatának részét képező juhtúróval töltött rántott gomba finom, a panír jól sikerült, nem túl vastag, mégis kompakt. A tál további alkotóelemei: kötelességszerű, izgalommentes füstölt, főtt majd pirított csülök hasonló szintű sült, filézett csirkecomb és sajtos karaj. Túlfőtt rizset és átlagos mirelit sült krumplit adnak hozzá. A töltött káposzta túlkészült, de nem élvezhetetlen, adnak mellé némi aprókáposztát és pirított főtt, füstölt csülökszeleteket.

A kiszolgálás nem különösebben udvarias, de meg lehet találni az utat a felszolgáló szívéhez, kérdés, hogy feladata-e ez a vendégnek. Mint ahogy az is szokatlan eljárás, hogy a pincér, akiről megtudjuk, hogy a tulajdonos férje, egy nagy marék evőeszközt letesz az asztalra azzal, hogy adjuk őket körbe. Fiam kéri a wifi jelszót, a pincér elmondja a szokásos falra írt szöveget, hogy „nincs wifi – beszélgessetek”. Nem bántuk volna, ha magázó formát választ, elvégre a választ mindannyiunknak címezte. Egyikünk – 70 feletti hölgy – megdicséri az ételeket (érdem felett), semmiféle reakció nem érkezik. Sajátos módon akkor nyílik meg pincérünk, amikor a nemzeti kérdés kerül szóba, hamar egyetértünk a román – magyar viszony ügyében s végül jó hangulatba búcsúzunk egymástól. (Teszt ideje 2021. január 6.)

Az itallap igénytelen. A helyénvaló és értékelendő nemzeti öntudat sajnos nem terjed odáig, hogy magyar borokat beszerezzenek. Nagypincészetek borait tartják a tágan értelmezett Erdélyből és a Kárpátokon túlról. Tartanak viszont székely kötődésű kézműves sört az Aranykakas főzdétől és Székely Szikra szilvapálinkát.

Értékelés

Összélmény: 3,5 pont

Konyha: 3,25 pont

Atmoszféra: 4 pont

Kiszolgálás: 3 pont