Ograda étterem

Az Ograda (magyarul udvar) belterében korszerű és autentikus népi motívumokat elegyítő kifejezetten hangulatos étterem a város főterén. Ágakból font álplafon, kosárvesszőből készült világítótestek, a pult felett a plafonra szerelt, vasból hegesztett polcokon savanyúságok, olajok és más ínyenc termékek. A dekorációban megannyi használati tárgy is helyet kapott a régmúlt időkből a vizesdézsától a teknőn át a konyhai mérlegig. Sajnos a belső részben csak magasított székek vannak, aki a hagyományos ülőalkalmatosságokat részíti előnyben, leülhet a történelmi városközpontra festői kilátást biztosító teraszon. Az étterem 2025 szeptemberében első helyen állt a Tripadvisoron nyilvántartott 361 brassói vendéglátóhely között.

Az étlap helyi alapanyagokra és fogásokra épít, nem hagyva ki a magyar tradíciót sem. Kínálnak többek között torockói sajttal besütött paradicsomot és gombát, zöldségkrémlevest, sertésoldalast, főtt marhahúst gombás rizottóval, marhapofát szarvasgombás burgonyapürével és tormás céklasalátával, Josperben sült mustármagos lazacpisztrángot medvehagymás puliszkával, egyfajta piskótapermutációnak felfogható „alivanca” nevű népi süteményt, valamint posírozott körtét fehércsokoládéval és paszternákkal (sic). Az árak magasak, helyenként karcolják az értékarányosság határát, de az étlap jobboldalát figyelve észszerűen is lehet rendelni.

Az ízre és állagra egyaránt megnyerő, helyi szinten minőségben párját ritkító kovászos kenyérrel felszolgált kencék impozáns hosszúkás fatálon érkeznek korondi kerámiatálkákban. A zakuszka jól sikerült, végre egy olyan étteremben felszolgált darabja a műfajnak, mely nem hagy kívánnivalót maga után. Hasonlóan meggyőző a bab- s a tepertőkrém is, a görög taramával identikus ikrasaláta sem okoz csalódást. A kürtőalakú kenyérben felszolgált csülkös bableves kötelességszerű, nem kiugró, jobbakhoz szoktunk. A meglepően magas áron (57 lej) kínált borjúpofa-gulyás pörköltnek laza, gulyásnak túl sűrű. Élvezhető, de jobbat vártunk, ezt a fogást nem ártana átgondolni. A mellé felszolgált, házinak tűnő savanyúság állagra mállékony, ernyedt, ízre messze túl savas, ennél jobbakat szoktak kínálni az erdélyi piacokon. A faszénparázson sült bárányborda ezzel szemben kifogástalan, friss, kíméletesen hőkezelt, szép rosé, nem rágós, a mellé adott sajtos krumplikrokett hasonlóan meggyőző. A fűszeres paradicsompürénél izgalmasabb mártást ki lehetett volna találni hozzá, de a fogást ebben a formájába is a kifejezetten jól sikerültek közé sorolnám. A túrófánk jó tartású, ízre is remek, a hagyományos áfonyalekváros tejfelben sem leltünk hibát.

A kiszolgálás kifogástalan. A pincér hölgy mosollyal fogad, modora megnyerő, mindvégig kedves, segítőkész s ami nagyon fontos, keresi a vendég tekintetét, egyetlen pillantás elég, hogy ott teremjen az asztalunknál.

Mintegy harminc bort kínálnak a tágan értelmezett Erdélyből s a Kárpátokon túlról, melyek több, mint felét poharazzák is. Öröm látni, hogy a kimért választék közel harmadát a ménesi Balla Géza borai adják. Öt sört csapolnak, ezek közül három kisüzemi, a tíztételes palackos választék egytől egyik kézműves főzetekből áll, nem hiányzik a sorból a Brassóban igen népszerű Tiltott Csíki Sör sem. A töményszortiment szűk, de igényes, nagy részét helyi pálinkák teszik ki.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 5 pont