Nyerges Történelmi Kávéház

A Nyergestető hősies védőinek tiszteletére felállított emlékmű és a vele szemben fekvő dombon kialakított kopjafaerdő a Kárpát medence legszívbemarkolóbb történelmi helyszíneinek egyike, a kollektív nemzeti emlékezet létezésének bizonyítéka. Itt mindig van friss virág, akárcsak a Madarasi Hargita Turul szobra előtt, vagy Tamási Áron farkaslaki síremlékén. A 878 méter magas hágó választja el a csíki és a háromszéki medencét. A rendszerváltás óta az 1897-ben felállított emlékmű a március 15-i ünnepségek egyik kiemelt helyszíne. A történelmi hátteret illetően adjuk át a szót Orbán Balázsnak, „A Székelyföld leírása” című monumentális munka szerzőjének: „A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat. Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni.

S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; – mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására.

Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gábor közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; (…)

És itt állott 1849-ki aug. 1-jén Tuzson János honvédezredes. (…) Miután Kászon-Ujfaluból a felnyomuló oroszok és az azok után jövő Calm-Gallas elől egy heves csata után visszavonulni volt kénytelen; (júl. 31-én) a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvédeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács- tüzzel sepreté őket le. Sokszor kisértének az oroszok elszánt, kétségbeesett rohamot, de az oroszlánként harczoló honvédek és a halált osztó ágyuk mindig visszaterelték.

Végre találkozott egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Szent-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról lévén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását, s a tusnádi szorosból elvonuló Gál Sándorral csatlakozva, a Mitácson átcsapni. (Természetesen meghagytam az eredeti helyesírást. Továbbiakat itt olvashatunk a Nyergestetőről és környezetéről Orbán Balázstól: https://mek.oszk.hu/04800/04804/html/83.html) A magyar Thermopülai csataként emlegetett ütközet hősei előtt a Historica zenekar is tisztelgett: https://www.youtube.com/watch?v=Vd9HNnZtt0c.

Egy történelmi kávéházat integráló menedékház is működik néhány lépésnyire az emlékműtől, mely többek között magyar borokkal, olasz kávéval, egyszerűbb ételekkel s nem kevés szellemi táplálékkal várja a betérőt. Ahogy ereszkedünk le a panzió udvarában a kávézó bejáratához, balról fémtáblák kísérik utunkat, ha megállunk, a székely hősök, Gál Sándor, Gábor Áron, Tuzson János életrajzában s a történelmi hátteret tömören összefoglaló ismertetőben merülhetünk el s kerülhetünk közelebb az 1849-ben történtekhez. A beltér helyszínhez méltó. Megcsodálhatjuk Gábor Áron rézágyújának kiállított miniatűr másolatát, Petőfi Sándor mellszobrát s első világháborús díszített ágyútöltényhüvelyeket. A falon impozáns dekoráció, régi szuronyok, kardok, pisztolyok, Kossuth Lajos portrékkal ékesített családfája, első világháborús katonai emléklap, Hajnik Pál és Irányi Dániel Buda visszavételéről szóló kiáltványa, a történelmi Magyarország térképe, XIX. századi berámázott metszetek az aradi vértanúkról és az 1848-as forradalomról. A jól szerkesztett, adatgazdag, informatív honlapról megtudhatjuk, hogy a kiállított tárgyak Szanka József szegedi csatatérkutató és magángyűjtő forradalmi gyűjteményének részét képezik. A teraszról a kilátás festői.

Levesműfajban csak parasztcsorbát kínálnak, mely a pacalleves mellett a leggyakoribb, legnépszerűbb csorbaféle Erdélyben. Az általam rendelt ételeken kívül kínálnak még hagyományos reggeliket, filézett csirkecombot, grillezett csülökszeletet, cérnakolbászt, különféle köreteket, salátákat és palacsintát. Nem kétséges, elférne még az étlapon néhány helyi étel, mondjuk tárkonyos pityóka leves, kukoricadarába forgatott pisztráng, csomboros töltött káposzta és/vagy báránytokány.

A parasztcsorbát kihagytam, inkább padlizsánkrémet ettem volna első fogásként, de azzal épp nem tudtak szolgálni, így a frissen sültek közül válogattam. A visszafogottan fűszerezett sertéstarját szépen sütötték meg, nem szárították ki, a miccs kívül pörzses, belül szaftos, a rántott gomba – mint egyébként minden más fogás – frissen készült, élvezhető. A sült paprikasaláta késztermék, a tartárt készen vett majonézből helyben keverték ki, a rántott sajt és a krumpli jobbacska mirelitáru. A kenyér házi jellegű pityókás, sajnos nem a legfrissebb.

A kiszolgálás kedves, mosolygós, szívélyes.

A borválaszték szűk, de helyi szinten jónak mondható, a kínált nedűk között megtaláljuk a Gedeon pince több borát. Borokat kimérve nem adnak, de a 2400 forintnak megfelelő palackárból otthon legfeljebb 2-3 deci bort kaphatunk egy étteremben. Kínálnak mustot és a százszázalékos bio almalevet. A töményitalok közül a nyárádmenti Csípán pálinkák emelkednek ki, a Tiltott Csíki Sörmanufaktúra több termékét is tartják.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3 pont

Atmoszféra: 5++ pont

Kiszolgálás: 5 pont