Motorest Salas U Franka

Impozáns, fából ácsolt épületben működik a Salas u Franka étterem és fogadó. A beltér rusztikus hangulatát a pácolt fa dominálja. Faragott székek, piros terítővel fedett asztalok, fából készült „platzteller”. A fotókkal illusztrált menü lapjait is fával fogták össze. A hely megnevezésében a „salas” az erdélyi esztenának felel meg, juhászszállásként vagy pásztortanyaként fordíthatjuk magyarra. A „motorest” kifejezés lényegében autóscsárdát fed (motor + restaurant/restauracia szóösszevonás), cseh és szlovák nyelvterületen találkozhatunk ilyen helyekkel, de ott sem túl gyakran. A hely „Salas Polana” néven 1970-ben épült, termelőszövetkezeti formában működtették. 1994 és 1995 között nem akadt gazdája, 1996-ban nyitotta újra a jelenlegi tulajdonos, Norbert Frank. A konyhafőnök immár tíz éve Jaroslav Krajnak, aki szerepelt a tévés műsorokban is.

Hagyományos helyi konyhát visznek, a magyar gasztronómiából átvett nem kevés fogással. Kínálnak többek között klasszikus reggeliket a rántotta- és tükörtojásvariációktól a virsliig, kolbászig, továbbá bablevest csülökkel, kolbászos savanyúkáposztalevest, húsleveseket, különféle sült húsokat salátakörettel és anélkül, tájjellegű lisztes-krumplis fogásokat a tócsniszerű krumplispalacsintától a „haluskán” át a pirogig. Grilleznek sertés-, csirke- és marhahúsokat, az előbbi kettő és különböző sajtok rántva is kaphatók. A tálalás, az ételválaszték és a megvalósítás szintje a kilencvenes éveket idézi. Úgy tűnik, itt éppúgy megállt az idő, mint a magyar csárdák zömében.

A borscs leves ízletes, színe lehetne élénkebb. A mellé adott ipari kenyér friss, fél fokkal jobb az átlagnál. A bárány élvezhető, de leginkább kötelességszerűnek mondanám, lehetne szaftosabb, ízesebb. A mellé adott sztrapacska-válogatás (nevezzük így, a Belső-Magyarországon elterjedt nevén a „halusky”-t) kifejezetten jól sikerült. Az étlapon a külföldi gyakorlatnak megfelelően gulas-ként szereplő marhapörkölt nem kiugró, kissé mócsingos, de elfogy. Nem nagy adag, de a jól sikerült körettel, az előbb említett sztrapacskaválogatással és a juhtúrós, sült hagymás piroggal együtt jóllakásra alkalmas. A főételek zömének ára 10 euró körül mozog, ami kifejezetten barátinak mondható. A vajjal bőségesen meglocsolt diós-mákos nudli kifogástalan, ízre-állagra egyaránt.

A kiszolgálás udvarias, személytelen. Három nap után végre találtunk egy éttermet, ahol a pacalleves is szerepel a választékban. Rendeléskor derült ki, hogy nem tudnak vele szolgálni. Elvárható lett volna, hogy ha valami kifogyott, akkor azt az étlap kézbesítésekor jelezzék a vendégnek.

A négy helyi bort kínálnak kimérve, további 16 tételt palackban a nagytoronyai Ostrozovic s a Velké Bílovice-i Hrabal pincéktől. A Heineken portfólió helyi söreit kínálják. Csapon Zlaty Bazant 10-es, Radler, alkoholmentes és ’73-as kapható, továbbá a Belső-Magyarországon sajnos nem forgalmazott 12-es Krusovice. A palackos választékba bekerült a Pilsner Urquell is. A töményitalok java része tömegtermelésű tétel, de akad néhány helyi érdekesség is a választékban.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 4,5 pont

Kiszolgálás: 3,5 pont