Minima bisztró

A jövőre fennállásának harmincadik évét ünneplő Belgrád rakparti Dionysos étterem tulajdonosa, Lehoudis Andreas idén ősszel nyitott egy új helyet a testvéregység közelében, mely a fine dining felé kacsingató bisztróként az egész mediterrán világból ad ízelítőt fúziós karakterrel. A beltér igényes, elegáns, a belsőépítész remek munkát végzett, sikerült olyan hangulatot teremteni, mely egyszerre otthonos és elegáns, finoman merít a mediterrán kultúrák formavilágából. A háttérzenét is jól választották meg.

A láthatóan jól átgondolt választék bepillantást enged a mediterrán térség több nemzetének a konyhájába. Az általunk rendelt fogásokon kívül kínálnak muhammara-t (szír sültpaprikakrémet), padlizsántatárt, kétféle garnélát, hideg kapros uborkalevest, provanszi hallevest, csirkés quessadilla-t, fúziós ratatouille-t (kívánságra kacsamájjal) sertésszüzet chorizo-val, borjúbordát garnélával, haltriót, langusztát és összesen négyféle desszertet. A honlapról megtudhatjuk, hogy a konyhát két séf vezeti Cseh László, aki az elmúlt negyed évszázadban a Dionysosban dolgozott, valamint Weisz Roland, aki cukrászként minden bizonnyal a desszertekért (is) felel. Az árképzés a Dionysost idézi, kifejezetten kedvező a tapas-filozófiájú előételek díjszabása, a főételek ára húzósabb, helyenként nem is feltétlenül motiváltan. A mi fogyasztásunk ár/érték aránya kifejezetten jó volt, az alább felsorolt öt fogásra egy sörrel és egy limonádéval 13.250 forintot fizettünk 2022 októberében.

Üdvözlőfalatként articsókakrémet kaptunk helyben sült, arab zsánerű laposkenyérrel, így aztán rendelésünkből töröltük ezt a fogást, kértünk helyette polipsalátát. A krém nem volt igazán karakteres, ezen lehetne még dolgozni. „Amuse bouche”-ként szerencsésebb lenne olyasmit kínálni, ami nem része az étlapon rögzített választéknak. A dióba forgatott, gránátalmaszemekkel tálalt kecskesajtkrém viszont kiválónak bizonyult, ízre, állagra, tálalásra egyaránt, akárcsak a zöld humusz, amit alighanem zsenge zöldborsópürével ízesítettek és színeztek, majd zöldborsóhajtással tálaltak. Utóbbi a humuszok népes családjának felső minőségi szegmensébe tartozott. Az égetett karfiollal, kéksajttal, körtével és karamellizált mandulával tálalt, megfelelő sűrűségű karfiol-velouté íz- és állagjátéka megnyert, akárcsak a jó tartású, rafinált ízesítésű polipsaláta. Az étkezésre a meggymártással felszolgált, esztétikára is megnyerő pisztáciavariáció (mousse, krém, ropogós) tette fel a koronát. Visszaköszönni láttuk azt, amit a honlapon olvastunk, tételesen, hogy Weisz Roland otthonosan mozog a francia új hullámos desszertek világában.

A kiszolgálás tanítható: megkülönböztetetten udvarias, szívélyes, segítőkész. Búcsúzóul mindenki kap egy kis borítékot, melyben egy életbölcsesség rejtőzik névjegykártyaszerű papíron. Nekem az jutott, hogy „amiért érdemes meghalni, azért érdemes élni is.” Vitathatatlan igazság.

Az italválaszték lehetne szélesebb, s az itallap információdúsabb. A borok esetében sajátos módon nem közlik a pincészet nevét, csak a fajtát. Peroni és tapolcai Stari sört tartanak. A töményitalok között akad néhány érdekesebb tétel.

Értékelés:

Összélmény: 5 pont

Konyha: 4,75 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 5+ pont

Az étterem üzemeltetői a hely Facebook oldalán 2022. november 4-én tették közzé, hogy technikai okokból ideiglenesen bezárnak. „Viszontlátásra hamarosan” – köszöntek el, de azóta sem nyitottak ki.