Malom étterem

A Dunaradványi Malom Panzió a Duna partján működik, az étterem teraszáról, illetve a hatalmas ablakok mellől gyönyörű kilátás nyílik a folyóra. A beltér szellős, intimitás- és egyediség-mentes. Hajópadló, fehér mennyezet, fából készült asztalok és székek.  Abrosz helyett vászonalátét, ami fesztelenséget biztosít. Ottjártunk idején kint volt még a karácsonyi dekoráció, amit szerettünk. Van gyermekeknek szánt kicsi asztaluk, apró székekkel és játékokkal. Az étlap három nyelvű, a szlovák megnevezések mellett a magyar és az angol is szerepel.

A konyha a hagyományos magyar fogásokra épít, azoknak kínálja egy viszonylag szűk választékát harcsa-, marha- és pacalpörkölt, húsok sütve mártásokkal, rántva illetve töltve. Érződik, hogy a séf szereti a könnyen kezelhető alapanyagokat. A csirkeételek zöme mellből készül, a sertésételek többnyire karajból.  A „pub food” néhány népszerű fogása is helyet kap az étlapon, wrapet, burgert is készítenek s persze ropogós csirkeszárnyakat. Értékeljük, hogy az étlap nem regényhosszúságú, bár alapanyagok tekintetében lehetne színesíteni, s levágni csirkemell ételek felét. A konyha teljesítménye alapvetően stabil, amit ígér, azt adja, megszokott, népszerű ételeket korrektül elkészítve.

Az árak a hasonló színvonalú és adottságú anyaországi éttermek díjszabásánál valamivel kedvezőbbek. Levesek 1000 forintnak megfelelő euro körül, halászlevek 1700 és 2400 forint között, húsételek zöme köret 2000 forint táján, a köretek 600 körül, desszertek valamivel 1000 forint felett.

A halászlé szép színű, jó ízű, tiszai stílusban készült. Felületét egyenletes zsiradékréteg borítja, de nem bánjuk, sőt, ez adja a szép piros színét. A pontyhús ízletes, nem főzték túl. A pacalpörkölt jól sikerült, szép színű, jó ízű, a köretként kért galuska is hibátlan. A rántott haltálon a halak panírja egyszerű, de korrekt. Az édesburgonya mirelitből készült. A túrós palacsinta Malom módra rendben volt, tetején édesített tejfel és némi gyümölcsíz.

Dunaradvány 700 lelkes, nyolc évszázadra visszatekintő falu, a lakosság több mint 90%-a ma is magyar, így nem meglepő, hogy pincérünkkel is magyarul kommunikálunk. Sajnos a kiszolgálás ezzel együtt sok kívánnivalót hagy maga után. Érkezéskor pillantásra sem méltat a felszolgáló hölgy, köszönésünkre sem hallunk választ. Ha bármi érkezik az asztalunkhoz, a köszönömünkre semmi reakciót nem kapunk, sem azt, hogy „örömmel”, „szívesen”, sem azt, hogy „egészségükre”. Mindezeken túl szakmailag is problematikus, hogy a rántott halak mellé rendelt tartár nem érkezik a halakkal együtt, mikor ezt jelezzük, pincérünk még odamegy valamiért egy másik asztalhoz, ahelyett, hogy igyekezne a mulasztását mielőbb kijavítani. Egyébként is árad az ifjú hölgyből a világfájdalom és a motiválatlanság. Borlapot csak kérésre kapunk, holott természetes lenne, hogy azt is odaadják az embernek az étlappal együtt. Teszt időpontja 2020. január 4.

A borlap közel húsz tételt integrál, magyar borokat az anyaországból és a Felvidékről, az előbbiek vannak többségben. Ötöt decire is kimérnek.

Értékelés

Összélmény: 3,5 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 3,5 pont

Kiszolgálás: 2 pont