Lokalista bisztró

Bíztató jel, ha egy étterem a „Lokalista” nevet választja, s ez még akkor is így van, ha a kínált ételek zöme nem a helyi gasztronómiai hagyományokra épül. A szóban forgó egység hangulatos, fiatalos, trendi bisztró Miskolc központjában, bejárattal mind a főutcáról, mind a Szinva patak oldaláról. A Lokalista honlapja nem él a hangzatos ars poetica megfogalmazásának marketing-lehetőségével, de a Facebook oldalukon akad néhány alliteráló szó, ami ráillik a helyre: „Bistro-érzés, belváros, bárkivel, bármelyik nap”. (Mintha Hamvas Bélát hallanánk a borivásról „bármikor, bárhol, bárhogyan”.) Nyerstéglás falak, modern világítótestek, dekorációs funkciót ellátó, gerendázatszerű, fából ácsolt szerkezet adja a beltér alaphangulatát. Fekete táblán a decire kimért borok fehér krétával felírva listáját olvashatjuk.

A konyha nemzetközinek mondható, némi mediterrán hangsúllyal. A grillezett sajtot medvehagymás rizottóval adják, a sült kacsacomb körete szicíliai krumplis tészta és sült füge, a lazacot gorgonzolás gnocchi-val és pak choi-jal kínálják, de megjelennek néhány fogás erejéig a magyar ízharmóniák is. Jómagam ezek közül válogattam.

2016-ban évvel izgalmas ételeket ettünk itt, helyenként aprócska hibákkal: epres gazpacho-t grillezett kecskesajttal, chilis-füstös, valamint fokhagymás majonézes padlizsánkrémet, helyben sült, de nem épp kifogástalan bagette-tel, remekül megsütött, kívül pörzses, belül az étlap ígéretének megfelelően valóban „rosé” lazacot spenót ágyon, hollandi mártással. A mini-hamburger variációk (marha, csirke, lazac) közül érdekes módon a marha volt a legkevésbé meggyőző, de összességében ezt a fogást is szerettük. A házi krémes levendulás méz-karamellel nem fedte az önmeghatározást, de jó desszertnek bizonyult. 2022 decemberében útba ejtettem ismét a Lokalistát. A tejfölhabos, burgonyagombócos, vargányás malacraguleves selymes, jó ízű, adja azt, amit elvárunk a műfajtól. A „Jókai sertésszűz” remek kompozíció, vákuum alatt készült szűz, utánpirítva, belül rózsaszín, kívül kellemesen pörzses, egészében kellően szaftos, mellé koncentrált kolbászos, füstölt tarjás, pecsenye-mártásos babköretet és ügyesen elkészített apró burgonyát adnak. Kifejezetten ütős, bátor tányér, valóságos ízbomba hardcore húsrajongóknak. A mellé kapott kenyér helyben sültnek tűnik, nem éri el a kovásszal dolgozó csúcspékségek szintjét, de sokkal jobb a boltinál. S kiválóan alkalmas a szaft tunkolására. A túrógombóc nem teljesen meggyőző, a túrónak a részarányát jó lenne növelni, de ezzel együtt élvezhető s nem halványítja el a remek leves és főétel élményét. Jó mellé a mangómártás, az apróra vágott ananász és a tejfelhab.

A kiszolgálás udvarias, lehetne személyesebb.

Az itallap rejteget kellemes meglepetéseket, bár összességében javítható és bővíthető. A legkevésbé izgalmas rész a sörműfaj, Dreher – Pilsner – HB (azaz Asahi) söröket tartanak, a minőségi szegmenst egyetlen főzet képviseli, az is gyümölcsös, konkrétan a Monyónak Cherry Hero-ja kapható náluk. Ha már a Dreher termékekre alapoznak, nem lenne rossz az ANTL sorozatot is bevenni a szortimentbe, mindjárt akadna néhány érdekesebb főzet. De még jobb lenne, ha tartanának Zip’s és/vagy BAZ söröket a lokalitás jegyében. A borok között örömmel láttam a tállyai Szent Benedek pincészet nedűit, melyek több figyelemre lennének méltók, mint amennyit kapnak. A töményitalok között is vannak izgalmasabb tételek, ezek közül Márton János „Magamnak főztem” pálinkáit említeném.

Értékelés:

Összélmény: 4,75 pont

Konyha: 4,75 pont

Atmoszféra: 4,75 pont

Kiszolgálás: 4 pont