Kökénydombi csárda

A Kökénydombi csárda beltere varázslatos. Sok pácolt fa és nyers tégla, békebeli hangulat, régi használati tárgyak mindenfelé szépen elrendezve, minden apró részlet kidolgozva, a polgári és a rusztikus elemek megnyerő harmóniában olvadnak össze. Monarchia-korabeli szemgyönyörködtető polcon befőttek, régi üvegek, mesekönyvek, valamint egy kötet a népi kerámiáról, mellette rögtön népi kerámiák. A pazarul kiképezett nyers téglafalon a csárda története, valamint térképek berámázva. A hatalmas beltér egy másik szögletében népi kandalló, mellette a falon több, mint száz éves fotók pubokat idézve. Az asztalon népi kerámiában gyertya, másik míves darabban száraz virág. Minden egyes bútordarab a századfordulóról mesél az asztaloktól a tonett-székekig. A csárdaépülettel szemben, a parkoló középen a fűszigeten gémeskút és itató. Nyáron árnyékos, kellemes, igényes teraszt működtetnek. Mindent összevetve a Kökénydombi a legszebb csárdáink egyike.

A bőséges, de nem eltúlzott választékot kínáló étlap a hagyományos magyar konyhára épít, annak népszerű fogásait kínálja valamivel az átlag felett elkészítve. Szerepel rajta többek között ököruszályleves, alföldi gulyásleves, pacalpörkölt, velővel töltött sertésborda, vasi pecsenye dödöllével, kemencés libacomb, pontypaprikást kapros tejfölös csuszával, almás pite fahéjas fagyival. De megjelenik az étlapon néhány nemzetközi fogás is, mint a körtés zellerkrémleves grillezett kecskesajttal, a gorgonzolás bélszínsteak, vagy a New Yorki sajttorta bazsalikomos epermártással.

Az árak értékarányosak, megfelelnek az igényesebb csárdák díjszabásának. Előételek 1590 és 2950 forint között, piros fazékban vagy bográcsban kínált, egytálételnek beillő levesek 2000 táján, főételek zöme 3000 körül (libamáj, bélszín 5000 és 5500 között), desszertek a 990 és 1490 forintos ársávban.

A padlizsánkrém savasabb volt a megszokottnál, de jónak mondanám, vaslapon sült gomolyával tálalták. A haltepertő jól sikerült, az alapanyag friss volt, megfelelően hőkezelték, a hagymaszalmát is sikerült ropogósra sütni. Tisztes fősodratú, helyben készült tartárt kaptunk mellé kérésre. A halászlé sósabb volt az optimálisnál, egy fokkal sűrűbb is, a filézett ponty is túlfőtt kissé, de azért megbékélnénk a gondolattal, ha ez lenne az átlagos halászlé. Friss ipari kenyeret adtak hozzá. A tejespitét baracklekvárral tálalták, amit kompótként eltett barackkockákkal kevertek. Izgalommentes, házias desszert volt ez.

A kiszolgálással udvarias, szolgálatkész.

A húsz tételes borlapot a magyar borászati élvonal nedűiből válogatták össze, a választék felét decire is kimérik. A tömények között feltűnik néhány igényesebb tétel, érthetetlen, hogy épp ezek nincsenek két centre is beárazva, ellentétben a kommersz italokkal. A sörök a nagyipari termelés jobbacska darabjait képviselik.

Értékelés

Összélmény: 4,5 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 5+ pont

Kiszolgálás: 4,5 pont