Kispesti Halásztanya

A Kispesti halásztanya hangulatos retro-étterem öt villamosmegállónyira a kettes metró Határ úti állomásától, a kispesti Városháza tőszomszédságában. Az impozáns, festői épületet Kós Károly tervei alapján építtette Dréher Antal 1938-ban. „Belső különlegessége a többszáz éves erdélyi vörösfenyő oszlopok és gerendák beépítése, melyek a mai napig viselik az épület terhét. Nyitástól az államosításig a Papp család működtette a vendéglőt, és tette országos hírűvé, divatos hellyé. Az épület a mai napig megőrizte eredeti formáját néhány kisebb változtatással.” – olvashatjuk a honlapon. Jóleső érzés a beltérben a Házi Áldást olvasni, az emeletre vezető lépcsőházat berámázott gyönyörű szárított és préselt virágkompozíciókkal díszítették. Jó időben a teraszon terítenek, mi is ott ültünk le a nyugodt, csendes kerthelységben. Az asztalokon sajnos művirág és menzába illő só- és borslisztszóró. Rádió szólt, de azt kérésünkre kikapcsolták, ami sokat javított az élményen.

Hagyományos magyar konyhát visznek, több olyan, ma már csak kevés helyen kapható fogással, mint a rántott borjúláb, a házi burgonyafánkkal kísért vörösboros áfonyás őzpörkölt vagy a Dorozsmai molnárponty. Kínálnak továbbá többek között hortobágyi palacsintát, tárkonyos borjúragulevest, bográcsgulyást, brassói aprópecsenyét, roston sült hízott kacsamájszeleteket különféle köretekkel, rántott békacombot rizzsel tartárral, harcsafilét ropogós diós morzsában, roston sült pisztrángot, fogasfilét garnéla mártással, harcsapaprikást tojásos galuskával. A ház specialitása tiszakürti, hallal töltött házi derelyés halászlé. Desszert témában megmaradnak a fagylalt – gesztenyepüré – palacsinta alibi-hármasnál.

A haltepertő friss irdalt pontyból készült, hőkezelése megfelelő volt, ízesítése nemkülönben. Adtak mellé szeletelt uborkát, paradicsomot, lilahagymát és hegyes erőspaprikát, valamint apróra vágott lilahagymával megszórt, kifejezetten jól sikerült tartárszerű mártást. Remek indítás. A halászlé színe lehetett volna intenzívebb, amúgy a lé állaga megfelelő, jó benne a friss és nem túlfőtt, szálkamentes pontyhús. A mellé adott kenyér gyenge minőségű. Az őszibarackkrémleves korrekt, jobbacska vaníliafagylalttal tálalják. A halfatányéros megszokott tányéron érkezik, mint megtudtuk, a fatálak nem érkeztek még vissza egy rendezvényről. A párizsias ponty kifejezetten jó, a rántott harcsa és a roston sültnek mondott, valójában serpenyőben, zsiradékban készült fogas élvezhető, nem kiugró, a rizs és sült burgonya köret kötelességszerű, nem meggyőző. A csülkös pacalpörkölt szaftja kevés és nem pörköltszerű, hagyma, ha került is bele, de csak nagyon kis mennyiségben, színre halvány a produkció, a pacalcsíkok lehetnének puhábbak. Illatuk animálisabb a megszokottnál, de ez engem, mint megrögzött pacalrajongót nem különösebben zavart. A mellé adott héjában főtt, hámozott, majd felkockázott burgonya jó állagú, jó ízű. A friss káposztából készült megnyerő, ízletes saláta tisztes adag.

A kiszolgálás több, mint kifogástalan, nemcsak udvarias és szívélyes, de az elvárások felett segítőkész is.

Az italválaszték szegényes. Varga borokat kínálnak, néhány nagyipari magyar pezsgőt, néhány multisört az Asahi portfólióból. A kommersz töményitalok között a Szicsek pálinkák jelentenek némi felüdülést.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 4 pont

Kiszolgálás: 5+ pont