Kiskőrössy halászcsárda

Szeged egyik ikonikus halászcsárdája a festői Tisza parton, melynek története 1930-ig nyúlik vissza. A beltér rusztikus, az asztalokon fehér mintás kék terítő, a gerendás mennyezetről halászháló lóg le, a falakon népi kerámiák, fokhagyma- és paprikafüzérek. A folyóra pazar kilátást nyújtó teraszt piros muskátli szegélyezi.

A Kiskőrössy halászcsárda a kulináris struktúra-konzervativizmus mintapéldája. Az étlap gerince és az ételkészítés technológiája változatlan évtizedek óta. Mintegy negyed évszázada két-három évente megfordulunk itt családi és/vagy baráti körben, stabilan ugyanazt a minőséget kapjuk. Erősségük a gyorsan „kipörgő” alapanyagokból, pontyból, harcsából, süllőből készült halételek frissessége. Gyenge pontjuk a vélhetően tudatosan háttérbe szorított kreativitás, a szezonalitás hiánya és a ritkán rendelt alapanyagokból készült ételek. Volt (bal)szerencsénk itt belefutni életünk legrosszabb, hűtőízű és brutálisan túlsütött csukaételébe a kétezertízes évek elején. Tartanak hagyományos, egyszerű húsételeket is, főként natúr szeletet mártásokkal, bécsies, párizsias és Orly módra készült bundázott sertés-, csirke- és pulykahúst, s persze töltött húsokat rántva. Az utóbbi években megjelent néhány új étel is az étlapon, ami összefügghet azzal, hogy miként a honlap írja, a csárdát évtizedeken keresztül vezető Oláh Dezsőtől átvette annak menedzselését a családja.

Az árak értékarányosak, sok esetben kifejezetten kedvezőek. Előételek 1500 és 2400, levesek 700 és 900, halászlevek 2700 és 2900, főételek körettel együtt 1400 és 3300, desszertek 300 (egy db ízes palacsinta) és 790 forint között kaphatók.

Legfőbb vonzerő a halászlé, melynek leve koncentrált, homogén, szép színű, a halfilét frissen főzik bele és sosem tapasztaltunk olyat, hogy túlfőzték volna, pedig halászlevet szinte minden alkalommal rendeltünk. Másik slágerétel, amit nem szoktunk kihagyni a haltepertő, amit pontyból készítenek. Irdalják, lisztbe forgatják, majd megsütik, épp megfelelően, e műfajban sem találkoztunk soha élvezhetetlen, nem elég friss vagy túlkészült ételbe. A haltatárjuk ízvilága a hagyományos, Kádár kori tatárokat idézi, a hal ízéből így nem sokat érzünk. Harcsapaprikásuk is finom, a szaftja sűrű, a hal jó tartású. Névjegykártyájuk a rántott haltej lehetne, mely mindig friss és ügyesen megsütött, sörkorcsolyának kiváló. Helyben készült tartármártást érdemes kérni hozzá. A desszertfront fő motívuma az ízes, túrós illetve Gundel módra készült palacsinta, amit tapasztalatunk szerint nem „mikróznak”, hanem frissen sütnek. Legutóbb, 2021 nyarán a szinte szokásos rántott haltej mellett az egyik új ételt, a panko morzsás harcsát kértük, ami kifogástalan volt minden tekintetben. A dekorációban megjelent a zöldborsóhajtás is. A pontypaprikás inkább pontypörkölt volt, a hal kissé túlfőtt, de azért finom volt, a köretként adott házinak tűnő, enyhén túlfőtt túrós csuszáról nekünk hiányzott a tejfel és a pörc, de azért a fogás-adta összélmény így is pozitív volt. A hideg túródesszert málnapürével újdonságnak számít az étlapon, túlmutat a csárdák világán, a selymes, természetes ízű málnamártás megállná a helyét az új hullámos desszertek alkotóelemei között is.

A kiszolgálás pincérfüggő, volt szerencsénk személytelen és sótlan pincérhez épp úgy, mint kedves, kommunikatívhoz, aki veszi a lapot és szívesen vált a vendéggel néhány mondatot a protokollon kívül.

A borlap harminc tételt integrál a magyar élvonalból, kimérve csak az izsáki Gedeon pince borait adják. A sörök nagyipariak, van viszont négyféle minőségi pálinkájuk, a mézeseket nem ideszámítva.

Értékelés

Összélmény: 4,25 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 4 pont