Ida bisztró

Gyönyörűen berendezett osztrák-magyar étterem a Várkert bazárban. A nyolc méter magas belteret a nagypolgári ízlésvilágnak megfelelően alakították ki. Az asztalon élő virág, gyertyatartó égő gyertyával, ottjártunk idején egy bárzenész adott elő zongorán népszerű magyar slágereket. ”Klasszikus, békebeli fogások, szívhez szóló ízvilág, kiemelkedő borok és oldott miliő – mindez együtt jellemzi az IDA különleges hangulatát, mellyel a monarchia gasztronómiájának legszebb arcát és legkellemesebb emlékeit kívánjuk megidézni.”- olvashatjuk a honlapon. A 2025-ben megjelent Gault-Millau kalauz 12,5 ponttal jutalmazta az étterem teljesítményét.

Krédójuknak megfelelően az ételválaszték klasszikus magyar és osztrák fogásokra épül, de találkozhatunk néhány nemzetközi ételkompozícióval is. Kínálnak többek között libamáj-brullée-t almával, lazactatárt céklával, tormával és majonézzel, gulyáslevest, csirkepaprikást, brassóit sertésszűzből, tafelspitzet, borjúbécsit, fogast Kárpáti módra, császármorzsát és almásrétest.

A marhahúsleves kérhető májgombóccal vagy fridattóval, zöldségekkel és marhahússal. Jómagam az előbbire szavaztam. A lé mély színű és mély ízű, a zöldség nincs túlfőve, a gombóc jó tartású és ízletes. Házias, csavarmentes fogás tökélyre fejlesztve. Meglepő, hogy az asztalon nincs borsdaráló csak borslisztszóró, kérésre hoznak darálót is. A körtével és kalácskoronggal felszolgált libamájnak nincs tartása, belseje szinte folyik. A körte nem tűnik elégséges kísérőelemnek. Nem élvezhetetlen a fogás, de csalódást okoz, jobbakhoz szoktunk, még egyszerűbb helyeken is. A hortobágyi palacsinta nem nagy adag, ezt elismerésnek szánom, bőven elég egy palacsinta, nem cél a jóllakás az előétellel. Jó szívvel adagolt, megnyerő állagú, ízletes mártásban szolgálják fel. A műfaj kiemelkedő darabja. A bőséges mártás miatt kenyeret is kérek hozzá, ami kovászos, friss, csúcsminőségű és nem kerül a számlára. A túrógombóc belül kicsit krémes, puha, nem a klasszikus remegős, ami vélhetően szándékolt. Ízre remek, akárcsak a fahéjas édes tejfel. Egy nem túl méretes gombóc az adag, nekem pont elég volt. A somlói volt az étkezésünk csúcspontja, szaftos, harmonikus, van benne roppanós elem is, magas minőségű alapanyagokból készült. Telitalálat.

A kiszolgálás vegyes képet mutat. Összesen öt felszolgálóval volt dolgunk beleértve a recepcióst. A két fiatalember udvarias, de lényegében személytelen. Az egyik hölgy viselkedése, akiről egyébként megtudtuk, hogy beugrós, érthetetlen. Kérjük a számlát, de nem továbbítja igényünket a fizetőpincérnek, ami azután derül ki, hogy negyedóra elteltével ismét szólunk. Az is beszédes, hogy amikor első ízben jelezzük neki, hogy szeretnénk valamit, nem jön rögtön oda, pedig látszik, hogy épp nincs semmi dolga. A fizetőpincér hölgy egy bűbáj, jól reagál, veszi a lapot, kedves és udvarias. 15% szervízdíjjal dolgoznak.

A borválaszték impozáns, több, mint száz tételt tartanak hármas tagolásban, külön-külön a fehér, a rosé és a vörösborok témájában: magyar borok, osztrák tételek, valamint nemes nedűk a világ különböző régióiból. A szelekció tudatos, értő kézre vall. Mintegy húsz tételt pohárra is kimérnek. Az árak magasak, akárcsak az ételek esetében. A Pécsi Sörgyár által főzött Ida lágert és búzasört tartanak csapon, palackban a székesfehérvári Hübris két sörét, a magasgasztronómiában valamiért sokra tartott Noamot, valamint egy mentes pécsit. Készítenek öt klasszikus és öt signiture-koktélt. A töményválaszték is széles, a párlatok elsöprő többsége a prémium szegmensbe tartozik.

Értékelés

Összélmény: 4,75 pont

Konyha: 4,75 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 4 pont