Három székely fogadó

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején nagy példányszámban kiadott, városi látképeket rögzítő levelezőlapok az erdélyi magyar múlt tükörcserepei, melyek nemcsak gyűjteményekben, kiállítások keretében köszönnek vissza, hanem éttermek dekorációjában is. A Három Székely fogadóban a beltér akkor is megnyerő lenne, ha egyetlen berámázott kinagyított régi képeslap sem díszítené a falakat. De így, hogy több fotón is megjelenik az Apaffy Mihály utca, a Rákóczi utca, a Kossuth utca, a „Római Katholikus Gymnasium” s a Vigadó, még inkább lelkünkbe nyúl a dekoráció. „Hangulatos kis székely fogadó, amely tökéletes helyszíne kisebb rendezvényeknek, mint keresztelő, első áldozás, születésnap, eljegyzés, házassági évforduló, nőnapi buli, évzáró vagy különféle céges csapatépítő tréningeknek.” – írják a Facebook oldalukon, s ezt mi is meg tudjuk erősíteni.

Az igényes, hímzett virágokkal díszített, vászonborítású étlapon rovásírással is feltüntetik, hogy mit tartunk a kezünkben, belső oldalán hímzett betűkkel a Házi áldás olvasható. Székely és magyar fogásokat kínálnak néhány román slágerétel mellett, így többek között juhtúrós puliszkát tejfellel és szalonnával, pacallevest, radóci csorbát, tárkonyos pityókalevest, kacsasültet, füstölt oldalast puliszkával és párolt káposztával, vadas marhát, brassói aprópecsenyét, palacsintát, túrósgombócot és szilvásgombócot. Az étlapot ételfotók díszítik, melyek házias, fősodratú konyhát ígérnek, nem egyszer, mint például a hagymás rostélyos esetében a képről is látszik, hogy a szakács meglehetősen szabadon kezeli a hagyományos receptúrát. Az árak a halak esetében megszaladtak, de nem nehéz ésszerűen rendelni. Három főételre egy alkoholmentes sörrel, egy teával és borravalóval együtt 150 lejt, azaz 12000 forintot fizettünk, ami 2024 késő őszén kifejezetten kedvező díjszabás.

Rendeltünk székelykáposztát, mely kicsit vizenyős volt, nem sok paprikát látott. A húst nem spórolták ki belőle. Egyszerűbb minőségű, nem homogenizált, kissé darabos tejfelt és látványra is lehangoló kenyeret adnak mellé, utóbbiból nem is fogyasztunk. Pedig Csíkszeredában nem nehéz jó kenyeret beszerezni. Gombatokány címszó alatt korrekt puliszkával körített, élvezhető paprikást kapunk. A sertésagyvelővel töltött karaj formázása kissé amatőr, a hús lehetne szaftosabb, de a fogás így is élvezhető, mellé rendelt vaslapon sült zöldségek kellemesen pörzsesek.

A kiszolgálás kedves, szívélyes, értékeltük, hogy azzal kezdi a bájos ifjú hölgy, hogy mi nem kapható az étlap által felkínált fogásokból, konkrétan a levesek és marhahúsból készült ételek. Később kiderült, hogy túrófánk (magyar nyelvterületen is elterjedt román nevén papanas) sincs, viszont gulyásleves és babgulyás meg van, igaz sertéshúsból főzve. Pincérünk őszinte, megtudjuk tőle, hogy a szilvásgombóc mirelitáruból készül, így nem volt nehéz lemondanunk róla.

Az italválaszték szerény, a forrásmegjelölés nélküli asztali borokon kívül csak egy erdélyi és két Kárpátokon túli nagypincészet mintegy négy borát tartják. A nagyipari multisörök mellett a Tiltott Csíki Sörmanufaktúra két főzetét is bevették a szortimentbe. A tömények zöme kommersz tétel, a pálinka rovatban pálinkát nem találunk, ellenben likőrt, meg ízesített szeszesitalt igen.

Értékelés

Összélmény: 3,75 pont

Konyha: 3,25 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 4,75 pont