Óbecsén működött egy legendás halászcsárda, melyet a város mellett folyó Tisza nevére kereszteltek, s amire a helyiek nagy nosztalgiával gondolnak vissza. Olyannyira, hogy nem veszik jó néven, ha a település külterületén működő Halastó éttermet, mely egyébként beleilleszkedik e kategóriába, „halászcsárdaként” emlegetik. E megnevezést megtartják a szép emlékeknek. A világhálón rákeresve hamar megtudhatjuk egy 2016-os, szomorú, a romos csárdaépület elbontásáról szóló híradásból, hogy a „messze földön híres” csárda sorsát, „ahova nemcsak a helybéliek tértek be szívesen családostul”, a remek konyha és a kiváló cigánymuzsika kedvéért „a délszláv háború kezdete pecsételte meg”. A Halastó étterem kívülről nem sokat ígér, beltere viszont megnyerő, szerethető, rendezett.
Elsősorban édes vízi halakat kínálnak, főként sütve, de megjelenik a választékban a tintahal is. A halételek mellett sokféle húsos fogást is tartanak, jellemzően faszénparázson sütve. Szerepel az étlapon a túrós csusza is, magyarul írva, igaz, ékezetek nélkül.
Megrendeltük mindhárom halas előételt, egy híján meg is kaptuk ezeket, a füstölt, marinált busát félreértette pincérünk és rántott busát hozott helyette spenótos krumplival. Kértünk halászlevet, a jó ízű, szép színű lében cseppet túlfőtt, de ízletes, friss halat kaptunk. Itt nem jelent problémát a friss hal beszerzése, hiszen a vállalkozásnak, mint neve is sugallja, saját halneveldéje van. Némi visszafogott paradicsomos karakter is felsejlik a lében, mely egyébként nem zavaró egyáltalán. Tetszett, hogy nemcsak sós, de alig csípős Erős Pistát tartanak az asztalon, hanem szárított csípőspaprika-töretet is, aminek van ereje, de nem teszi túl sóssá a levet. A halpástétom élvezetes, érdekes, hogy milyen ritka az anyaországi étlapokon. Helyben sült, ízletes lepénykenyeret adnak mellé, többek között ezért is járnak oda a helyiek. A haltepertő igazi meglepetés. Nem állítom, hogy ez volt a műfaj legélvezetesebb darabja, amit valaha kóstoltam, de ennyire tepertő-jellegű, s mégsem túlsült változattal még nem találkoztam. Itt is vékony szeletekre vágják a filét, mint a Drávaszögben, majd ropogósra sütik. Kár, hogy kissé túlsózták. Megfelelően megsütött jobbacska mirelit burgonyát adnak mellé. Kértünk hozzá tartármártást is, az sajnos késztermék jellegű volt, nem adott nagy élményt. A rántott busa ízletes, a hal friss és szaftos, a köret átlagos, élvezhető.
A kiszolgálás kedves, udvarias, pincérünk csekély magyartudását is beveti a kommunikációba, amit nagyon értékelünk, ez mifelénk, Erdélyben kevéssé jellemző, akkor pedig különösen nem, ha akad a társaságban olyan, aki beszél románul is.
Az itallap nem kiugró, helyi borokat, nagyipari söröket és töményeket kínálnak.
Értékelés:
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4 pont
Kiszolgálás: 5 pont