Flaska vendéglő

Hangulatos, népszerű pinceétterem a Kálvinista Rómában. A bejárat kialakítását a hely nevéhez igazították. Boltíves beltér, népies székek, a mosdó felé vezető folyosón archív fotók, népi használati tárgyak, régi kredenc. Megnyerő, meghitt atmoszféra. Az asztalon menzába illő só- és borslisztszóró, de kérésre hoznak borsdarálót. Az étlapról megtudhatjuk, hogy a Flaska Debrecennek a második világháború utáni első, 1986. augusztus 20.-án nyitott magántulajdonban lévő vendéglője.

Hagyományos magyar konyhát visznek. Kínálnak többek között bablevest füstölt csülökkel, debreceni kolbászkarikákkal, palóclevest magyar tarkából, juhtúróval töltött gombafejeket rántva sült zöldségekkel, jázmin rizzsel, harcsapörköltet kapros, juhtúrós sztrapacskával, báránycsülköt füstöltsajtos burgonyapürével, rozmaringos pecsenyemártással, debreceni töltött káposztát kaprosan, tejszínesen, sült kolbásszal, roston sült sertéstarját baconos hagymás gombahalommal, szalvétagombóccal, párolt káposztával, sörös pecsenyemártással, vörösboros marhapofát erdei gombaraguval, röszti burgonyával és póréhagymás rizzsel, lassan sült libacombot zellerszáras burgonyapürével, hagymalekvárral, túrógombócot és palacsintavariációkat.

A napi ajánlatot – haltepertő, halászlé – a bejáratnál elhelyezett fekete táblára fehér krétával írták fel. Meg is rendeltük volna mindkettőt, de mint kiderült, mindkettő elfogyott, csak még nem törölték le. Kompenzálta a frusztrációt valamennyire, hogy van harcsachips az étlapon, igaz más árfekvésben. Meg is rendeltük. Várakozásainknak megfelelően lényegében haltepertőt, kaptunk kifejezetten jól elkészítve afrikai harcsából. Adtak hozzá egy kis salátát, nem kellően karakteres fokhagymás tejfelt és megfelelően megsütött mirelit édesburgonyát. Kértünk gulyáslevest is, mely enyhén sótlan volt, de ezen tudtunk segíteni, amúgy jól sikerült, színe éppenséggel lehetett volna pirosabb. Értékeltük, hogy a hús, a burgonya és a zöldségek nem főttek túl, a betétként adott apró grízgaluskák is rendben voltak. A debreceni páros élvezhető, nem kiugró, mellé gyári, erejét vesztett tormát és átlagos mustárt adnak. A kenyér egyszerű minőségű, értékeljük, hogy a felszolgáló jelzi, hogy kovászos kenyérrel szokták adni, de ezúttal nem sikerült beszerezni. A somlói galuska szaftos, a tejszínhab valódi, a dió hiányzik belőle, a csokimártás lehetne koncentráltabb, karakteresebb. Ezzel együtt ezt is jobbacskának mondanám, akárcsak a gulyást.

A kiszolgálás udvarias, a felszolgáló kommunikációja rendben van a fizetésig. Egy 12% felszolgálási díjjal dolgozó étteremben viszont bármilyen kicsi felfele kerekítésre a válasz az, hogy köszönöm, nem az, hogy rendben. Sőt, a köszönöm jár mindenféle felkerekítés nélkül is. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, búcsúzáskor „viszontlátásra” köszönésemre „viszlát” a válasz, a „köszönjük”, ekkor sem hangzik el, a „további szép estétről” nem is szólva.

Több, mint húsz bort kínálnak a magyar élvonalból, külföldi tételek csak a habzó kategóriában jelennek meg. A borok elsöprő többségét kimérik decire is. Dreher Goldot csapolnak, további nyolc palackos sörből is választhatunk, melyeket az Asahi és a Heineken portfólióból válogattak össze. A kevéssé érdekes import tömények mellett tartanak Pintér és Panyolai pálinkákat.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 4,5 pont

Kiszolgálás: 3,5 pont