Flamingo étterem

A Flamingo étterem az azonos nevű panzió keretén belül működik, de nyitva áll bárki számára. Jelenleg a város legigényesebb vendéglátóipari egysége. Éles kontrasztot képez a mosdóban a szennyes kosárral kísért, „személyes” apró vászontörölközők hadrendje és az asztalon elhelyezett kommersz ecet és napraforgóolaj. Előbbi csillagos éttermekben jellemző, utóbbi jobb helyeken már nem fordul elő a fősodorban sem. A beltér elegáns, rendezett, zöld növények, kényelmes bőrborítású székek, pácolt fából készült modern polc, rajta házilag eltett fűszerolajok, ecetek és másféle élelmiszerek.

Aki sokat markol keveset fog, ez a tanulsága az itt elfogyasztott ebédnek, azzal a lábjegyzettel, hogy legalábbis kevesebbet, mint ahogy szándékolta. Az igényes kiállítású étlap hosszú, nemzetközi fogások dominálják, azon belül is erős a mediterrán vonal. Az embernek az az érzése, hogy a séf nem tudta eldönteni, milyen irányba induljon el, s így került egymás mellé az olasz bruschetta és egy sor pasta, a mexikói quesadilla, a „török vegetariánus tekercs”, a hagyományos helyi hideg étkekből álló előételkompozíció (tepertő, kolbász, szalonna, burduftúró, telemea, utóbbi kettő tipikus román tejtermék) s a román konyha több más népszerű fogása, a magyar gulyás, a közelkeleti humusz, a francia cassoulet és tarte-ok, az „ázsiai zöldséges marha”, a thai csirke, a japán csirkenyárs, az „amerikai BBQ sertésoldalas”, az argentin steak és a brit habcsók, az „eton mess”. S akkor nem szóltunk a már említett megannyi nemzetközinek mondható fogásról a kagylós aranydurbincstól a báránykarajon át a zöldborsmártásos sertésszűzig s így is csak egy töredékét soroltuk fel a (köretek és szószok nélkül) 76 tételes étlapnak, mely, mint látható nem attól hosszú, hogy húsz érdektelen töltött-rántott-sült ételt készítenek csirkemellből és másik húszat pulykamellből. Az alapanyagok gazdagsága egyébként dicséretes, az etnikai eklekticizmus koncepciója is működhetne nagyobb odafigyelés esetén. Nem az alapanyagok frissességével volt gond, inkább a gondossággal. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy mindent összevetve nemcsak a városi, de a regionális átlagból is kiemelkedik a Flamingo.

A tormás céklával kínált, marhabélszínből készült carpaccio kissé jeges volt, sajátos megoldás a hús egy részét az egyébként egyszerű salátalevelek alá elrejteni. Minőségi salátalevélegyvelegnek jobban örvendtünk volna. A marhapofa túlkészült, nem adta a kellő feszességet, de ízre jó volt, mellette a burduf túróval besütött krumplipüré gyengécskére sikeredett. A polipcsápokat ízre, állagra közepesnek nevezném, nem volt élvezhetetlen fogás, de a műfajon belül jobbat várnánk. A köretként adott rizs nem volt meggyőző, a túlbalzsamozott paradicsomsaláta sem. A csokis sajttortán érződött az igyekezet, de ezzel a fogással is lehet még kísérletezni. (Teszt időpontja: 2020. február 13.)

A kiszolgálás udvarias, kissé személytelen.

A 25 tételes borlapot gonddal válogatták össze erdélyi és Kárpátokon túli minőségközpontú bírtokok nedűiből. A habzó választék nemzetközi. A sörök nagyipariak, de a tömények között akadnak minőségi tételek is.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 4,5 pont

Kiszolgálás: 4 pont