Ezüstponty vendéglő

Hangulatos, szépen berendezett, nagymúltú étterem a Hegyvidéken. A honlapról s az étlap beköszöntő szövegéből egyaránt megtudhatjuk, hogy a vendéglőnek otthont adó ingatlan 1876-ban épült vincellérháznak. Az 1910-es évektől már Bodnár-Kert Vendéglőként emlegetik, 1936-ban az Aranyflaskó nevet kapta az új tulajdonostól. A II. világháborút követően is megtartotta e nevet és profilt, akkor már államosított formában. Ezüstpontyként 1966-tól üzemel, amikoris Alberti Béla (alias “Gyuri bácsi”) vette át az üzletet. Az 1990-es évektől egészen 1994-ig több bérlő is megfordult itt, 1994-től elhanyagolttá vált. Az enyészettől a jelenlegi tulajdonos, Bach János Sebestyén mentette meg, aki 1996-ban megvásárolta és felújította az épületet. A falakat pubszerű elrendezésben megannyi berámázott kép díszíti, archív fotók és festmények vegyesen. Hajópadló, gerendás mennyezet, megnyerő világítótestek, otthonos, vendégmarasztaló atmoszféra fogadja a vendégeket.

A konyha a közkedvelt hagyományos magyar fogásokra épít, de kínálnak néhány nemzetközinek mondható ételt is, így többek között hideg libamájat hagymalekvárral, lazactatárt, zöld kagylót provance-i mártásban, serpenyős garnélát, főtt marhapofát mustárral és tormával, tucatnyi levest a nyírségi burgonyagombóclevestől a babgulyásig, nem számítva ide a négyféle halászlét. Továbbá harcsapaprikást, Dorozsmai molnár pontyot, fogasfilét vargányamártásban s további négyféleképpen elkészítve, kecsegét szintén ötféle módon, békacombot rántva, libacombot, kacsasültet, borjúlábat rántva, csülköt Jóasszony módra, több fogást szarvasból és marhabélszínből, összesen hatvanféle főételt nem kevés alapanyagból, mint 30-40-50 évvel ezelőtt. Nehéz elképzelni, hogy ezt fagyasztás nélkül miként oldják meg. Mindezeken túl tizenkétféle desszertből válogathatunk, beleértve a szilvásgombócot, a madártejet és a bundázott almát.

Haltepertővel indítottam, melyhez a pontyfilét vékony csíkokra vágták, majd úgy sütötték ropogósra Dráva-szögi stílusban, mellé selymes, élvezetes hagymalekvárt, erőspaprika karikákat, paradicsom cikkeket és lilahagyma-szeleteket adnak. Rendeltem mellé tartárt is, mely javíthatónak, de egyben élvezhetőnek bizonyult, helyben készültnek tűnt. Nem vagyok híve a jóllakásra is elegendő előételeknek, de a haltepertőből többet is elfogadtam volna. Főételnek egy másik meleg előételt kértem, bükki töltött gombát, melyről szerencsére az étlap elárulja, hogy libamájpürével töltött gombát fed, amit mazsolás tokaji mártásban szolgálnak fel. A világhálón nem leltem az ételt, vélhetően fantázianév a „bükki”, a gomba eredetére aligha utalhat, hiszen termesztett csiperkéből készítik. Két-két kisebb gombát egyberagasztva és hízott libamájjal töltve rántottak ki. A gomba élvezhető, a máj meglepő módon túlkészült, a retro stílusú mártás korrekt. Társam első fogásnak velőscsontot kért, mely az utóbbi bő évtized trendi megoldása szerint félbevágva sütöttek meg, majd lilahagymával, fokhagymagerezdekkel és hegyes erősparikarikák társaságában tálaltak, kevés pirospaprikával és apróra vágott zöldpetrezselyemmel megszórva. A fogás meggyőző, kár, hogy gyenge minőségű ipari kenyérből készült hozzá a pirítós. Második fogása halászlé volt, amit szintén megkóstolhattam. A lé jóízűnek bizonyult, viszont uszadékos, az ikra szétfőtt, haltejet nem leltünk a belsőséggel kért lében, a ponty és az afrikai harcsa kissé túlfőtt. Ettük jobbat is, rosszabbat is. A közösen fogyasztott somlói galuskánk szaftos, valódi tejszínhab van rajta, a csokimártás intenzív ízű. Kibékülnénk azzal, ha ez lenne a műfajbeli átlagteljesítménye a magyar vendéglátásnak, még akkor is, ha a tálalást lehetne finomítani.

A kiszolgálás vegyes képet mutat, a negyvenes, rövidre nyírt szakállt és bajuszt viselő pincérben nyoma sincs a kedvességnek és szívélyességnek, a vendég által jól hallhatóan mondott köszönömre nem érkezik semmiféle válasz a részéről. Hölgy társa is mosolytalan. A legfiatalabb pincér az elvárásoknak megfelelően teszi a dolgát, ő rá is kérdez, hogy ízlettek-e az ételek, azt feleltem egyébként, hogy „összességében igen”. Részletek iránt nem érdeklődött.

Kétféle bort kínálnak a ház borként, továbbiakat palackban az In Vino Veritas válogatásában. A sörök nagyipari multitermékek az Asahi portfólióból, a csapolt Dreher kifogástalan frissességű. A kommersz import töményitalok mellett vannak madarasi pálinkáik is.

Értékelés

Összélmény: 3,5 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 4,75 pont

Kiszolgálás: 3 pont