Hangulatos magyar étterem, nem messze Nagyvárad központjától. A falakon kerámiatányérok, polcok korondi vázákkal. Esztétikus világítótestek, az asztalon vázában élő virág kompozíció. Teraszt is üzemeltetnek, ahonnan a cigarettafüst beszüremlik a beltérbe. Összességében otthonos, vendégmarasztaló az atmoszféra. Mint felszolgálómtól megtudtam, a csárdát a nővérével és az édesanyjukkal működtetik.
A háromnyelvű (román, magyar és angol) étlap a klasszikus magyar konyhára alapoz, de megjelenik rajta néhány román és nemzetközi fogás is. Kínálnak többek között padlizsánkrémet, hortobágyi palacsintát, palóclevest, babgulyást, pacal- és parasztcsorbát, brokkoli- és gombakrémlevest, kacsacombot- és mellet, marhasteakeket, sült és rántott sertés illetve csirkehúsokat, mákos gubát. Értékelendő, hogy olyan ételek is szerepelnek rajta, melyekkel erdélyi és partiumi éttermekben ritkábban találkozhatunk, mint a palócleves, körömpörkölt, kakasherepaprikás vagy a toroskáposzta. Az étlap félrefordításait jó lenne kiküszöbölni (pl. a marhakaraj – antricot de vita – nem bélszín, a „tocanita” magyarul tokány és nem főtt hús).
Az árak változóak, jellemzően értékarányosak, helyenként érthetetlenek. Egy francia hagymaleves 1700 forintnak megfelelő lejbe kerül, ami ab ovo túlzásnak tűnik, de különösen, ha mellé tesszük, hogy a bográcsgulyás vagy babgulyás ára 1500 forint. Előételek ára átszámolva 1300 és 1800, levesek 1300 és 2100 forint között mozog, a főételek zöme a 2500 és 4000 forint közötti ársávba illeszkedik.
A halászlé leve kifejezetten megnyerő, jó ízű, selymes, szép színű, kellően koncentrált, homogén. Az étlap által ígért harcsa helyett kissé hűtőízű ponty van benne a lazac mellett. Utóbbi stílustörésnek tűnik, a magyaros halászlébe nem sok keresnivalója van tengeri halnak eleve, lazacnak meg különösen nem. Az meg végképp érhetetlen, hogy a tiszai stílusú lébe minek tészta, s ha már tészta, akkor miért túlfőtt, ipari készterméknek tűnő cérnatészta. A csülkös pacal füstölt csülökkel készült, ízre, állagra egyaránt jó volt, akárcsak a köretként adott galuska. Az adag kisebbnek tűnt, mint amennyit az étlap ígér. A házilag készült savanyú uborka sajnos nem sok élvezetet adott, az erjedés félrement. A somlói galuska szaftos, mazsolás és jó ízű, a tejszínhab flakonos, a csokimártás helyett jelzésértékű, inkább dekorációs funkciót szolgáló, kakaóból készült mártást adtak.
A kiszolgálás udvarias, gyors.
Borlapot csak külön kérésre kap a vendég, az étlappal egybefűzött itallapon egyetlen habzóbor szerepel. A sörök nagyipariak, Igazi Csíki Sör sincs, pedig egy partiumi magyar étteremben elkelne. A tömények választéka sem hordoz sok izgalmat. A borlap igényes, de érhetetlen, hogy nemcsak magyarországi, de erdélyi magyar borok sem találhatóak rajta. A választékot kisebb-nagyobb, zömmel igényes pincészetek adják a tágan értelmezett Erdélyből és a Kárpátokon túlról.
Teszt időpontja: 2021. február 24.
Értékelés
Összélmény: 3,75 pont
Konyha: 3,5 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a diofacsarda@gmail.com címre