Diófa csárda

A Diófa csárda több évtizedes múltra visszatekintő népszerű vendéglátóegység a közel 25.000 lelket számláló városban. A nyitás éve nem lelhető fel a világhálón, annyi biztos, hogy a kétezres évek legelején a hely már működött, akkor jártunk náluk első ízben. A beltér dekorációban szegény, furcsa, hogy a kopár falakat nem tartották fontosnak képekkel és/vagy népi kerámiákkal díszíteni, a csárda-dizájn megannyi tetszetős megoldást kínál. A kerthelyiség kellemes, a repkénnyel befuttatott szeparék rendkívül hangulatosak. A beltérben rádió szól, főleg zene, de így is zavaró a számok közötti időnkénti karattyolás. Jó pont, hogy van légkondicionálás.

Az étlapon a hagyományos magyar konyha fogásai sorjáznak. Az nem feltétlenül bizalomgerjesztő, hogy csirkemellből annyi fogást készítenek, szám szerint tizenegyet, mint amennyi sok új hullámos bisztróban összesen szerepel az étlapon. Kínálnak többek között hízott kacsamájat saját zsírjával, zöldségekkel, tatárbifszteket, tyúkhúslevest, csülkös bablevest, csárdagulyást, kacsacombot párolt káposztával és hagymás tört burgonyával, harcsapaprikást túrós csuszával, fogasfilét Kárpáti módra, többféle sertéscsülök- és marhabélszínfogást. Az étlapra stílustörésként felkéredzkedett a csirke-gyrostál és néhány olasz pasta is. A desszertrovatban találunk palacsintákat, tiramisu-t, túrós rétest karamellöntettel, gesztenyepürét és mascarpone-s sajttortát eper chutney-val.

A halászlé túl sűrűnek bizonyult, íze nem volt élvezhetetlen. A frissen belefőzött afrikai harcsacsíkok ízre-állagra megnyerőek. A körmös pacalpörkölt állaga megfelelő volt, íze sajnos sósabb az optimálisnál, színre lehetett volna barnás helyett inkább piros, szaftja pedig több. Tálalása tetszetős. A kovászos uborkát kígyóuborkából készítették, nem volt rossz, de meggyőző sem. A kenyér gyengécske, viszont friss. A harcsa átlagos, élvezhető, akárcsak a roston sült zöldségek.

A várakozás igencsak elnyúlt. Fél óra elteltével illik megköszönni a vendég türelmét, bő negyven perc után meg különösen. Ez elmaradt. Nem morgolódtunk volna, viszont egyikünk roston sült harcsa helyet csirkemellet kapott, úgy, hogy ez a lehetőség fel sem merült. A „csirke” kifejezés rendeléskor el sem hagyta szánkat, nem volt mit félreérteni, tanakodtunk is, hogy miként következhet be egy ilyen baki. Jeleztem a problémát. Cserélték a fogást, de egy fél szóval sem kértek elnézést, pedig el lehet képzelni az éhes vendéget, hogy mennyire örvendett, amikor mást kapott közel háromnegyed óra után s további tíz percet kellett várakozzon arra, hogy nekifoghasson enni. Megfelelő számú pincért foglalkoztatnak, de egyikük sem keresi az ember tekintetét, ha a vendég akar valamit, például valami csípőset a halászléhez, a legbiztosabb megoldás, ha odamegy a pulthoz.

Tizennégy minőségi magyar bort és két Törley pezsgőt kínálnak, a csendes tételeket kimérik decire is felettébb baráti áron. Világos Staroprament csapolnak meglepően húzós díjszabás mellett, 1450 forint egy korsó, míg egy fél literes Soproni, Dreher vagy Gösser 750 és 850 forint közötti összegbe kerül. A békéscsabai Árpád pálinkaház termékeiből impozáns válogatást kínálnak.

Értékelés

Összélmény: 3,25 pont

Konyha: 3,25 pont

Atmoszféra: 3,5 pont

Kiszolgálás: 3 pont