A beltér tágas, elegáns, az étterem a Monarchia-korabeli, nagy belmagasságú főtéri házak egyikének földszintjén működik, az asztalon élő virág, a dekoráció ízléses. A belső termek meghittebbek, az egyik falán bíztató a fekete táblára kézzel írott fehér krétafelirat. A magyar fordítás így szól: „Fritto misto – több, mint egy szótársítás: lélek, szenvedély, s a tenger gyümölcsei.”
Az étlapon klasszikus olasz előételek, a parmezános mozzarellás padlizsántól a burrata-n át a fokhagymás chilis olívaolajban pirított rákokig, továbbá pizzák, pasta-k, rizottók, saláták. Valamint tonhal, lazac, aranydurbincs, sügér, polip, kacsamell, báránycsülök, rib eye, hogy az izgalmasabb húsételeket s ne a mindenütt kapható csirke-pulyka-sertés vonalat említsem, mely itt sem hiányzik. Étlapra vették a libamájas Rossini bélszínt is, amely eredetileg szarvasgombával készült, itt vargányával adják, ami egy érdemleges alternatívája az eredeti receptúrának. Klasszikus olasz és nemzetközi desszerteket kínálnak, többek között tiramisut, panna cotta-t, pavlovát, madártejet.
Első alkalommal nem sokkal nyitás után, 2022 derekén avokádótatárt és halakból illetve a tenger gyümölcseiből készült vegyes grilltálat kértünk. Rendelés után tíz perccel derült ki, hogy nincs polip. Javasoltam, hogy akkor tegyenek mellé értékben a polipnak megfelelő mennyiségű fritto misto-t. A felszolgáló konzultált a séffel, majd azzal tért vissza, hogy ha akarunk, rendeljünk fritto misto-t, de nem tudják teljesíteni a kérést. Lenyeltük a békát. Jeleztük, hogy nem kérünk mást, maradunk az előételnél. A tonhaltatár kifejezetten ízletes volt, szépen tálalt, az adaggal sem spóroltak. Kár, hogy gyengécske ipari kenyérből készült pirítóst adnak mellé, frissen sült pizzakenyérnek jobban örültünk volna. Kérésre kapunk só- és borsdarálót, továbbá háromféle (chilis, bazsalikomos és sima) minőségi, extraszűz olívaolajat. Azóta visszatértünk még egyszer, akkor kifejezetten a fritto misto-ra hangolva. Társam Margherita pizzát kért, amit fatüzelésű, eredeti olasz pizzakemencében sütnek trattoria stílusban. A tészta vékony, az alja roppan, a sajt egyenletes réteget képez, a paradicsomszeletek és bazsalikomlevelek hiányoznak róla. Összességében a pizza jó volt, megbékélnék azzal, ha ez lenne világszerte a Margherita alapformája. Ráadásul kérésre friss bazsalikomlevelek is kerültek az asztalra, kis tégelyben. A fritto misto nemcsak rákot, bébitintahalat és apróhalat tartalmazott, hanem ropogósra sütött padlizsán- és cukkini-csíkokat is, egyik legjobb produkció volt, amit valaha ettem ebben a műfajban. Mellé élvezhető, majonézalapú mártást adtak. A záróakkord jobbacska, még finomítható, kissé túlédesített profiterol volt. Ha már áthúzzák csokimártással, akkor nem bántuk volna, ha az nem késztermék, hanem helyben készül minőségi alapanyagból.
A kiszolgálás udvarias, de rosszul szervezett és lassú, az italokat sem kapjuk meg időben, a sörünk a pulton pihen, percekig, pedig csak el kellene hozni az asztalig. A késedelem oka nem a kisszámú pincér, a tulajdonos az étterem befogadóképességéhez mérve épp elég felszolgálót alkalmazott.
Ötféle minőségi bort adnak kimérve, a sörök nagyipariak, azon belül is a legkommerszebbek közül valók (Heineken portfólió). A töményitalok között több prémium tételt is találunk, főképpen a whisky műfajában.
Értékelés:
Összélmény: 4,25 pont
Konyha: 4,25 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 4 pont