Dali étterem

A Dali étterem a város központjában működik, nem messze a Mária Valéria hídtól. A falakon Dali arckép és reprodukciók. Ügyesen használják a boros üvegeket dekorációs tárgyakként. Laminált padló, piros és fekete műbőrborítású fémvázú székek, egy lábú, talpas fémasztalok, könnyen tisztítható szürke felülettel. Sajnos rádió szól, amit kérésre lecsendesítenek. Valami jól kiválasztott, helyhez illő zene jobb lenne. A pulton szép kiállítású meghívó az „52. Reprezentatív Magyar Bálra”, mint megtudjuk, a tulajdonos a szervezők közé tartozik.

Az étterem névadása és beltere nem függ össze a konyha kínálatával. Az étlapon a magyar és szlovák konyha népszerű ételei sorakoznak néhány nemzetközi és erdélyi fogással kiegészítve. Pörköltek, babgulyás, sertésszelet knédlivel, sztrapacska, Cézár saláta, gyömbéres-narancsos kacsamell, padlizsánkrém és erdélyi csorba, meg persze sok minden más, a jelzett értelmezési keretben. Kínálnak hagyományos reggeliket is a rántottától virslin, kolbászon keresztül a műzliig.

Az ár/érték arány átlagosnak mondható. Reggelik, előételek, levesek és desszertek 1000 forintnál nem sokkal magasabb euro-összegért kaphatóak, főételek zömének ára 2000 és 3000 között.

Előételnek sült kacsamájat kértünk sült almával. A máj finom volt, retro stílusban tálalták, nagyipari toast-kenyérrel, megtekert narancsszeletekkel, paradicsomcikkekkel, lollo- és tölgyfalevél-salátával. A csülkös pacal leveses jellegű, karakteresen majorannás, jó ízű. Kenyeret kínálnak hozzá, mint Szeged környékén. Egy félreértés folytán kétféle sztrapacskát/galuskát kapunk, savanyú káposztás, szalonnás, tejfölös sztrapacskát és  kolbászos, szalonnás, hagymás, sajtos „Kocsis galuskát”. Mindkettő ízletes, bár a kolbászt kissé túlpirították. Az étkezésünk gyenge pontja a túrógombóc, amibe túró nagyon kevés került, de még ezzel együtt sem kellett volna annyira kemény, s lényegében élvezhetetlen legyen.

A kiszolgálás szívélyes és mosolygós, az ifjú hölgyből árad a természetes, belülről jövő kedvesség.  Szakszerűsége még fejleszthető, de ez nem baj, pályájának elején áll.

A borválaszték szerény, de igényes: magyar borok a Duna mindkét oldaláról, három kimért és nyolc palackos tétel, közöttük olyan sztárborászatok is feltűnnek, mint a Pannonhalmi Apátság Pincészet vagy a Thummerer pince. Tartanak néhány minőségi töményitalt (Szicsek pálinkákat). A sörök nagyipariak.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3,5 pont

Atmoszféra: 4 pont

Kiszolgálás: 5 pont