Andrásfalva Kisbácshoz tartozó, aprócska, kevesebb, mint kétszázlelkes falu 15 kilométerre Kolozsvár központjától. Fő nevezetessége a Szatmárnémetit Tordával összekötő E81-es főút mellett működő, Bonanza nevű impozáns fogadó és étterem. A parkoló tágas, az épületet körbeölelő lankák a délutáni napfényben festői panorámát nyújtanak. A beltér igényes, rendezett. Az asztalon élő virág, extra szűz olívaolaj, balzsamecet, só- és borslisztszóró.
A konyha a magyar ételekre alapoz, de megjelenik a választékban néhány népszerű román és nemzetközi fogás is. Kínálnak többek között túróspuliszkát, halászlevet, gulyáslevest, parasztcsorbát, csirkepaprikást, brassói aprópecsenyét, hétvezér tokányt, babfőzeléket füstölt csülökkel, báránypörköltet puliszkával, pacalpörköltet petrezselymes burgonyával, Stroganoff bélszínt, roston sült pisztrángot vagy süllőt grillezett zöldségekkel. A vegetariánus rovatban háromféle gombaétel mellett szerepel a sajtszószos gnocchi, a lilakáposztás falafel s az éttermi étlapokról szinte teljesen kikopott spenótfőzelék is, ami mellé tükörtojást adnak.
A csirkehússal töltött hortobágyi palacsinta fősodratú, jól sikerült, a töltelék ízletes, szaftos, a húst nem darálták, hanem vagdosták. A mártás is jó ízű, hagyományos lisztes sűrítésű. A pacalleves sem okozott csalódást, a pacal jó állagú, kellő mennyiségű, a lé sűrűsége is megfelelő. Némi savat még elviselt volna, de ezen hamar segítettem. Egy kevés frissen őrölt bors is szerettem volna hozzá, de sajnos nem tudtak borsdarálót keríteni, az ipari borslisztről inkább lemondtam. A mellé adott bolti kenyér ropogós héjú, friss. A konfitált kacsacomb kívül szépen pirult, bőre ropogós, belül omlós. Egy kis só még jót tett neki, mondtam is a felszolgáló kérdésére, hogy minden rendben van-e, hogy alapvetően igen, csak az a só, ami cseppet pluszban van az egyébként ízletes lilakáposztában, mínuszban volt a hús esetében. De boldogan kiegyeznék azzal, ha a kacsacomb műfajban ez a fogás lenne az általános szint a Kárpát medencében. Ebédemet tortaformában tálalt mákosgubával zártam, ami mind a vaníliamártás, mind a szépen formázott guba vonatkozásában ütötte a mércét.
Külön kiemelést és elismerést érdemel, hogy ahány felszolgálóval csak beszéltem, mindenki udvarias, kedves és szívélyes volt, mindenki magyarul válaszolt kérdéseimre, a népes felszolgáló csapat tagjai egymás között is magyarul kommunikáltak. Mint megtudtam, harminchatan dolgoznak náluk, egy ember kivételével mind magyarok.
A borlap helyi viszonylatban átlag feletti, mintegy harminc minőségi tételt integrál, ezek harmada belsőmagyarországi élvonalbeli pincészetektől való. Zömük délpannon vörös, Vida Péter, Dúzsi Tamás, a Szeleshát pince, Mészáros Pál és Gere Attila jegyzi őket, de kínálnak három fehérbort is a Royal Tokajtól s a Disznókőtől. Kimérve a temesrékasi nagypincészet borai közül kóstolhatunk négyet. Sajnos csak nagyipari multisöröket tartanak az Ursustól (Asahi tulajdon). Rákérdeztem, a felszolgáló elmondta, hogy kizárólagossági szerződést kötöttek velük, korábban volt Tiltott Csíki Sörük. Nagy kár, annál is inkább, hogy Kolozsvár jelentős kraft-sörfőző centrum, féltucat főzde működik itt, egyikük, a „Bere a la Cluj” ráadásul magyar tulajdonban van. A megszokott töményválasztékból a marossárpataki kisüsti pálinkák emelkednek ki.
Értékelés:
Összélmény: 4,5 pont
Étel/ital: 4,25 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 5 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a info@restaurantbonanza.ro címre
Be the first to leave a review.






