Bistroteca Baum

Erzsébetváros örmény település volt Erdély szászok lakta részén, Medgyestől 20 kilométerre. Korábban Ebesfalvának hívták, az örmény katolikus plébánia védőszentjének, Árpádházi Szent Erzsébetnek nevét 1733 óta viseli. Az örmények elmagyarosodtak, 1910-ben a város 6.901 lakosából 2.813 magyar volt (örmény egy sem), a legutóbbi, 2011-es népszámláláson 7.388 lélekből csak 645 vallotta magát magyarnak, 12 örménynek. A Baum „bistroteca” nemcsak a városnak, de környéknek is meghatározó vendéglátóipari komplexuma, bisztró, diszkó, játékterem, fogadóiroda és koncerthelyszín egyben. Nyáron a hangulatos, igényes teraszon várják a vendégeket. A zöld-fehér kockás abroszra papíralátét kerül rendelés után, ezen a település történelmének rövid összefoglalóját olvashatjuk az első említéstől, 1332-tól a milleniumig, azaz 1896-ig. Némi szépséghiba az erdélyi magyar történelmi személyiségek személynevének románosítása (Nicolae Apafi, Mihai Apafi, Grigore Bethlen).

Az étlap eszméletlenül hosszú, könyv vastagságú, minden egyes étel egy oldalt foglal el fényképpel együtt. Kínálnak a megszokott sertés-, csirke-, pulyka- és marha-ételek mellett hízott szárnyasmájat, szarvast, vaddisznót, zebrát, bárányt, krokodilt, kengurut, nyulat, törpekakast. A vízben élő lények közül pisztrángot, lazacot, tonhalat, kardhalat, tintahalat, polipot, rákot, nyelvhalat és homárt. Megjegyzendő, hogy az alapanyagok hihetetlen gazdagsága az általam rendelt fogások esetében nem ment a frissesség kárára. A legtöbb étel a mediterrán ihletésű nemzetközi rovatba illeszthető, de kínálnak népszerű román és magyar ételeket is, így szokásos csorbákat, babgulyást és miccset. Nem hiányzik a pasta és a pizza sem. Desszertként kínálnak többek között panna cotta-t, túrógombócot, túrófánkot és csokilávát.

Az árak főszabály szerint értékarányosak, sőt kedvezőek, egyes esetekben azonban túlzónak éreztem őket. Ha figyeljük az étlap jobb oldalát, nem nehéz jutányos rendelést leadni. Egy roston sült csirkemell körettel együtt 1300 forint, egy miccs, amiből 3 darab már kitesz egy főételt, 350. Az előételek ára átszámolva 1700 és 2700, a leveseké 900 és 3500 (utóbbi tenger gyümölcseiből készült csorba), a ház specialitásaié 1500 („hentes-pecsenye” körítve) és 5500 (krokodil), a desszerteké 650 és 1600 forint között mozog.

A kagylóhéjban, darált citrom-ágyon tálalt Szent Jakab kagyló friss, ízletes, lehetne rajta némi kis pörzs, de így is finom, különösen a petrezselymes vajmártással. A tintahalból és polipból készült ceviche is ízletes, bár a tintahal kissé rágós, s ami zavaróbb, hiányzik az étlap által ígért harmadik elem, a nyelvhal. Az Angus kolbász lehetne szaftosabb, de azért finom így is. A creme brullée témájában kellene még kísérletezni, s a tálalást is tökéletesíteni. A jól eltalált, kellően vékony cukorréteggel borított krém állaga nem adja a szokott élményt, ízre nem rossz. Finom mellé a díszítésképpen rátett szezonális eperlegyező.

A kiszolgálás udvarias, lehetne jobban szervezett. Az asztalon pincérhívó, ezt több perc nyaktekergetés és pincértekintet-keresés után szúrom ki, a gomb megnyomása után hét perc telik el, míg felszolgáló érkezik az asztalomhoz.

A borlap korrekt, mintegy negyven bort kínálnak Erdélyből és a Kárpátokon túlról néhány import, főként olasz tétel mellett. Kimérve csak három bort adnak. A sörök nagyipariak, a töményitalok tömegtermékek.

Értékelés

Összélmény: 4,25 pont

Konyha: 4,25 pont

Atmoszféra: 4,5 pont

Kiszolgálás: 4 pont