Gyönyörű, zöld környezetben, fából ácsolt kerítés mögött várja vendégeit Lakitelek szélén az Autós csárda. Besorolása harmadosztályú, de mind a beltér, mind a konyha, mind a kiszolgálás terén többet nyújt, mint amit e kategóriához asszociálunk. A nyolcvanas-kilencvenes évek hagyományos dizájn-variánsainak talán legvonzóbbikát jeleníti meg, amit a Falk Miksa utcai Tokaji borozó képvisel vagy ahová sorolhattuk a Tüköry vendéglőt még a felújítás előtt: faburkolat körbe-körbe, masszív faasztalok, a dekoráció nagy része fafaragvány, a plafont is lambéria borítja. Nyáron kellemes, fedett teraszt működtetnek. Mint neve is sejteti, a parkolás nem gond itt, teltház esetén is van elég hely a gépjárműveknek a csárda előtt.
Hagyományos magyar konyhát visznek, nem kevés, ma már ritkának számító fogással, melyek közül válogattuk rendelésünket. Az általunk kóstolt ételeken kívül kínálnak még többek között májgaluskalevest, csülkös babgulyást, bográcsgulyást, zúza- és marhapörköltet, brassói aprópecsenyét, lecsós sertésszeletet, Cordon Bleu-t Gordon Blue-nak írva, cigánypecsenyét, harcsát rántva és roston, palacsintát és gesztenyepürét. Hétköznap délben mindössze 1700 forintba kerülő ebédmenüt is ehetünk náluk.
A rántott velőt bátran fűszerezték, mind a só, mind a bors tekintetében, de így is sikert aratott, szép darabja volt a műfajnak, a panír sem volt túl vastag, mint sok helyen, ezt így ahogy volt, bármikor örömmel elfogadnánk ismét. A mellé rendelt old school tartár kifogástalan minden tekintetben. A pacalpörkölt ízre, állagra egyaránt meggyőző, ennek is bátor a sózása, de nem eltúlzott, szaftja jó kollagénes, élvezet tunkolni, színe lehetne pirosabb, de ez már inkább csak látványkérdés. A halászlé túl sós volt, másfeles arányú hígítást kibírt volna, leve is lehetett volna selymesebb és pirosabb. Remek viszont benne a friss ízhatású pontypatkó. Érdekes, hogy bár a lé tiszai stílusú, a két pontypatkót külön tányéron mellette kapjuk, bajai stílusban, amit nem bánunk, hisz így megehetjük a hal által egyébként kiszorított levet is. A mellé adott kenyér egyszerűbb minőségű, de friss és élvezhető. A kovászos uborka lemaradt, erre mi is csak a vacsora végén jöttünk rá, de azért megkóstoltuk. Házi készítésű variáns volt, állaga lehetett volna roppanósabb, s ha a levében visszafognák a sót, a végeredmény savanyúbb lenne és kevésbé sós. De így is jobb volt, mint a tömeggyártott savanyú uborkák. Kaptunk mellé kóstolóba egy fél adag birkapörköltet és rántott májat, mindkettővel messzemenően meg voltunk elégedve. A máj adta azt, amit adhat, friss alapanyag, ízesítése kifogástalan, állaga remek, s ez szóról szóra elmondható a pörköltről is.
A kiszolgálás udvarias, mint kiderült, felszolgálónk egyben tulajdonos és üzletvezető egyszemélyben, alkalmunk volt elbeszélgetni vele borokról és ételekről, a stabil és megbízható minőség iránt elkötelezett szakembert ismertünk meg benne.
Tucatnyi bort kínálnak, melyek zöme a minőségi kategóriába tartozik, olyan élvonalbeli pincészetektől, mint a Günzer, Nyakas, Frittman vagy Lelovits, de azért van folyó boruk és néhány egyszerűbb tétel a nagyüzemi borászatoktól. A sörök nagyipariak, de aki a hűtőből választ és nem az itallapról, felfedezheti a kicsik között legnagyobbnak, a nagyok között a legkisebbnek számító, magyar tulajdonban levő Pécsi sörfőzde 1848 nevű sörét is. A kommersz import töményitalok mellett Karikás és Mihocsa pálinkákat tartanak.
Értékelés
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4 pont
Kiszolgálás: 4,5 pont