Keszegsütő

A Keszegsütő története Miskolcról indult, azóta is nyitnak és zárnak egységeik. A Váci úti üde színfoltja volt a fővárosi vendéglátásnak, nagy kár, hogy lehúzták a redőnyt. Ez lett a sorsa a soproni egységnek is, ami kifejezetten jó élményem volt három évvel ezelőtt. Ma a miskolci mellett egy egri és egy nyíregyházi egység működik. A hálózat alapítója Csapó Péter szakács, aki több ízben szerepelt népszerű televíziós műsorokban. A beltér szívet melengető, hitelesen népi, minden apró részletében jól kitalált. Mint a honlapról megtudható, a halak szeretetét és a halsütés tudományát az alapító otthonról hozta, első üzletét 2012-ben nyitotta. A berendezés a nagyszülők lócájával, kredencével, hokedlijével, fali szőttesével, a búbos kemencével mára védjeggyé vált. „A Keszegsütőben nemcsak a tested lakik jól. A lelkedet is tápláljuk. Berendezési tárgyaink mindenkinek más mesét suttognak, mesét a régmúlt időkről, a nagyi mosolyáról a nagy beszélgetésekről és az egyszerű, de nagyszerű ételekről.” – áll a bemutatkozó sorok között, s aki látott parazsas vasalót használat közben, főzött valódi sparhelten, világított petróleumlámpával, az átérzi e sorok üzenetét.

A választékban a folyami halakat dominálnak. Az általunk rendelt ételeken kívül tartanak korhely halászlét, lencse- és bablevest füstölt harcsával. Készítenek bő olajban sütve füstölt harcsát (nem tévedés, sütve adják a füstölt harcsát, legalábbis erről tájékoztatott a pultos hölgy, de erről tanúskodnak a fogás facebook-fotói is), kárászt, keszeget, pisztrángot, süllőt, harcsát, hekket. Harcsát, fogast és lazacot roston is sütnek, ami vélhetően rostlapot jelent. Mindezeken kívül tartanak halburgert és házi pitét is.

Rendeltünk halászlevet, amit harcsafilével kínálnak, a lé tiszai stílusú, jó ízű, a hal benne friss és jó tartású, nem túlfőzött. Ez a fogás más egységekben is ütötte a mércét. Itt a harcsából készült haltepertő is remek volt, a budapesti egységben több évvel korábban előre lesütöttet kaptam, több óra is eltelhetett, míg a tányérra került. A tepertőhöz illő „kulimász” egy majonézes csalamádéféle. A mártás továbbra sem kelti a házi majonéz benyomását, úgy vélem, késztermékből készült, de így is élvezhető volt. A kovászos kenyérnek mondott kenyér nem volt kovászos, hanem festett kommersz. De legalább frissen adták. Társam halfasírtot evett, amit jómagam is megkóstoltam, kifejezetten ízlett, füstölt harcsát is kevertek a kisütendő masszába. Mellé kovászos uborkát és édesburgonyát rendelt, utóbbi nyilván mirelitáru volt.

A kiszolgálás udvarias, de motiváltnak, szívélyesnek nem mondanám.

Az italválasztékot lehetne szélesíteni minden tekintetben. A Hetedhét pincészet bükki fehér, rosé és vörösborát tartják, továbbá Carlsberg sört. Az itallap nem jelzi sem a bor, sem a sör, sem a pálinka gyártóját. Lehet, hogy ezzel is a retro életérzést akarták megidézni, azokat az időket elénk varázsolni, amikor a fogyasztók zömének mindegy volt, hogy milyen sört vagy bort iszik. Ez ma már nagyon nem mindegy, hiszen a főzde vagy a borász neve egyben minőségi védjegyként is funkcionál.

Értékelés:

Összélmény: 4 pont

Konyha: 4 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 3,5 pont