Klebelsberg Kunó szülővárosában működő népszerű, impozáns vendéglő a rendszerváltás után épült. A bejáratánál sajnos már az idő vasfoga által eléggé megrágott, felújításra szoruló boroshordó, az étterem betűhiányos nevével ékítve. Beltere és terasza felettébb hangulatos, nagy és kényelmes karosszékekben üldögél a vendég, a falak nagy részét téglaborítás fedi. Gerendás mennyezet, hajópadló, szépen elrendezett borosüvegek. Az étterem a Trianon idején is román többségű Ópécska területén fekszik. (Ópécska és Magyarpécska 1960 óta képeznek egy közigazgatási egységet, a város lakosságának negyede ma is magyar.)
Az étlap bevezetője azt ígéri, hogy az étterem a határmenti gasztronómiai tradíciókra építi konyháját, ami nagyjából fedi is a valóságot. A szemrevaló újság-formátumú étlap magyar, román, olasz és nemzetközi ételeket kínál, szerepel rajta többek között pacal- és parasztcsorba, gulyásleves, marhahúsleves lábszárból, velőscsonttal, olasz tészták, velővel töltött sertéskaraj, töltött káposzta puliszkával, rántott velő, bélszín- és hátszínsteak, rántott és roston sült csirke- és sertéshúsok, sült halak (ponty, pisztráng, harcsa és lazac), túrógombóc, palacsinták, csokiszulfé. Az étlapnak magyar változata nincs, pincérünk sem kommunikál magyarul.
Az árak értékarányosak. A levesek átszámolva 2020 őszén 750 és 1600, a pasta-k 600 és 1500 forint közötti összegbe kerültek, a sertés- és csirkehúsételek zömének ára 2000 forint körül mozgott, marhahús- és halételeké, alapanyagtól függően 2000 és 5500 forint között.
Előételképpen haltepertőt kértünk, melyet ügyesen irdaltak, s megfelelően sütöttek meg, kissé sótlan volt, de ezen könnyen lehetett segíteni. A hozzá adott, helyben, nem túl nagy gonddal panírozott hagyma is jó volt. Ha az ember még kíván mellé valamilyen mártást, azt külön kell rendelni, tartásmártás nincs, helyette mi mártogatónak tejfölös fokhagymamártást kértünk, mely ipari, átlagos minőségű tejfelből készült, amit nem kevertek csomómentesre (bár ez csak néhány mozdulat lett volna). Ízre nem volt rossz. Kíváncsiak voltunk a szegedi stílusban készült halászlére is, amit az étlap csorbának nevez, tény, hogy volt egy csorbákra emlékeztető enyhe savanykája, mely egyébként nem hatott zavaróan. Sőt. A lé tiszta ízű, finom volt, egy fokkal sósabb az optimálisnál. A hal kissé túlfőtt, de az is friss ízhatást adott. A marhapörkölt jócskán túlkészült, szaftban rövidre fogták, ízre viszont meg voltunk vele elégedve, a hozzá adott burduf-túrós galuska remeknek bizonyult. Gundel palacsinta tölteléke jól sikerült, de a csokimártás kevés volt és nagyon gyenge.
A kiszolgálás formálisan udvarias, kissé személytelen.
Az itallap helyinek mondható ménesi és temesrékasi borokat kínál elsősorban, de kapható néhány hegyen túli bor is, a temesrékasi nagypincészet néhány tételét leszámítva csak palackra. A sör- és töményválaszték kommersz, izgalommentes.
Értékelés
Összélmény: 4 pont
Konyha: 3,5 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a tavernapecicana@gmail.com címre