Népszerű, hangulatos magyar csárda Marosvásárhelyen. A beltér megnyerő: rusztikus, népies, tágas, hangulatosak a világítótestek, szeretni valóak a faragott kopjafamotívumok, a zöld növények, a tömör faasztalok, a falakat díszítő népi kerámiatányérok. A román kereskedelmi rádió sajnos levon az élményből. A rádió semmi esetre nem javallott étterembe, de magyar helyen, egy frontvárosban, a román reklámszövegek két dal között különösen illúziórombolóak. Az asztalon gyenge minőségű ecet és olaj, továbbá ipari borslisztszóró. Jó időben igényes, árnyas teraszt működtetnek.
A magyar és székely konyha bevált fogásaira alapozó étlap igen hosszú, feltűnnek rajta a román konyha közkedvelt ételei is. Választékba vettek olyan ételeket is, melyek ritkán szerepelnek Kárpát medencei étlapokon, mint a báránysült, a főtt marhanyelv, növendék marha mája sütve vagy a kocsonya. Kínálnak még többek között velős csontot, erdélyi csorbát, Újházy tyúklevest, Jókai bablevest, borzaskát, kolozsvári káposztát, töltött káposztát oldalassal, megszokott csirke- és sertésételeket, „málélisztbe forgatott sült pisztrángot”, süllőt különféle módokon elkészítve, madártejet, túrófánkot és Gundel palacsintát. A vegetariánus ételválaszték fősodratú, de átlag feletti a megszokott túrós puliszka és rántott sajt mellett kínálnak brokkolit mandulás bundában sajtmártással, spenótot tükörtojással, borsófőzeléket bundás kenyérrel, gombapaprikást puliszkával, tócsnit és lecsót is.
Az árak kedvezőek. Az étlap nem elérhető a világhálón, ottjártam idején előételek és levesek átszámolva 800 és 1800, vegetariánus ételek 800 és 2000, húsételek zöme 1500 és 2500 forint közötti összegbe kerültek, a desszertek díjszabása1000 forint körül volt.
Első látogatásunk alkalmával, a 2010-es évek elején kértünk ikrát, faragói halászlevet, valamint egy három fogásos napi menüt, ami húslevest tartalmazott, továbbá tört babot kolbásszal, valamint palacsintát. A halászlét leszámítva, ami durva mellélövés volt, mindennel meg voltunk elégedve. A tesztévben visszatértem egy gyors látogatás erejéig. Reggel volt, megkívántam egy zsíros kenyeret, kíváncsi voltam ebben a műfajban mit nyújtanak. Hat tisztes szelet friss, házi jellegű kenyeret kaptam, jó ízű zsírral megkenve, fűszerpaprikával és lilahagymával megszórva. Nem volt könnyű megállni vele, de várt rám még néhány fogás. Kértem még zakuszkát is, ami átlagos-korrektnek bizonyult. A juhtúróval töltött gomba egyszerű, sallangmentes volt, de mondhatnám azt is, hogy kötelességszerű. Az almás sajttorta viszont kifejezetten jól sikerült. Komoly adagokat kínálnak.
A pincérek zöme magyar. A stíluson van javítanivaló, a főpincér a vendégek előtt regcumozza beosztottait, kérdésemre, hogy kapható-e minden, ami az igen hosszú étlapon szerepel, pincérem úgy reagál, mintha valami abszurdumot kérdeztem volna, de lám, ki is derül, hogy padlizsán- és ikrakrémmel nem tudnak még szolgálni, mert épp akkor kerültek ki a fagyasztóból. A hangulatos beltérrel kapcsolatos elismerésem hatására viszonyunk a felszolgálóval jelentősen javul. (Teszt ideje 2019. szeptember 22.)
Az itallap átlag feletti. Több mint félszáz bor, erdélyi a Kárpátokon túli, zömmel minőségorientált pincészettől, a kimért választék is korrekt. A nagyipari sörök mellett tartanak Tiltott Csíkit is, a töményválaszték is rejteget kellemes meglepetéseket, főleg a whisky és pálinka műfajában.
Értékelés
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a office@tempo.ro címre