Bezdán Zombor vonzáskörzetében, attól nem egészen 20 kmre, északnyugatra fekvő, közel ötezer lelkes, ma is kétharmados arányban magyarok által lakott település. Itt torkollik az I. Ferenc király nevét viselő csatorna a Dunába, mely nem azonos a népszerű irredenta dalban megénekelt Ferenc József csatornával, az ennek csak egy kisebb leágazása. A települést egy aprócska híd köti össze a Horvátországhoz tartozó Kiskőszeggel. A Pikec csárda beltere hangulatos, rusztikus: hajópadló, nyers téglafalak, pácolt fából és halászhálóból térelválasztó, piros-fehér kockás abrosz, nádfonatú székek berámozott fekete-fehér fotók a falon. Belső téglaoszlopon paprikafüzér lóg. A teraszról a kilátás festői, a Duna ott folyik a csárda előtt, át lehet látni a jelenleg Horvátországhoz tartozó egykori magyar területre.
A Magyar Konyha, a Gasztroangyal, a Bűvös Szakács blog, valamint a Gault Millau kalauz egyaránt elismeréssel szólt a Rév csárda „halászos halászléjéről”. A halászlé ily módon való elkészítésének ősforrásaként a bezdáni Pikecet emlegetik, úgy tudni, hogy a Rév csárda alapítója, Tinusz Gábor innen hozott hallé-főzőmestert. A „halászos halászlé” jellegzetessége, hogy erős lángon, lobogó vízben főzik, friss halat és kiváló paprikát használnak hozzá, így rendkívül finom, koncentrált, selymes levet kapnak. A halhús persze túlfő, mint a dunai halászlé esetében általában, de azért marad valami az élvezeti értékéből. Az lenne a tökély, ha a kész lébe főznének frissen irdalt pontydarabokat, persze ezzel feladnák az évszázados módszertani hagyományt. Sült halat is kínálnak, a megszokottnak mondható ponty-harcsa-süllő hármas mellett dolgoznak csukával, kecsegével és keszeggel is, amit nemcsak sütnek, hanem pörköltet is készítenek belőlük.
Az árak értékarányosak, a legkisebb rendelhető mennyiség, a két adag halászlé 5000 forintnál nem sokkal több dinárért rendelhető, három embernek is elegendő. (Minden egyes társaság halászléje külön bográcsban, külön tűzön fő.) Az előételek 1000 forint táján kerültek beárazásra, sült halak ára fajtánként változó, kilóra megadva 5000 és 10.000 ft között mozog. Húsételeket is kínálnak, 2500 forint körül.
A halászlé a várakozásoknak megfelelt, jó minőségű paprikával készült, a leírt módon, ami különleges emulziós állagot adott neki. Jó állagú, nem túlfőtt, házi gyúrásúnak tűnő tésztát is adtak mellé. Megelégedésünkre szolgált a haltepertő is, a friss pontycsíkokat ropogósra sütötték, majd frissen szelt lilahagyma-karikákkal tálalták. Adtak mellé nem túl meggyőző tartárt és érdekes módon burgonyasalátát is. A füstölt, majd marinált keszeg is finom volt, citromcikkel, olajbogyóval, vöröshagymakarikákkal és uborkadísszel tálalták. A málnás sajttorta sem volt rossz, bár a tetejét fedő málnarétegben túltengett a zselatin.
A kiszolgálás rutinos, udvarias, kedélyeskedő. Pincérünk akcentussal ugyan, de jól beszél magyarul.
Az itallapon zömmel helyi, változó minőségű borok, nagyipari helyi sörök és remek pálinkák szerepelnek.
Értékelés
Összélmény: 4,5 pont
Konyha: 4,5 pont
Atmoszféra: 5 pont
Kiszolgálás: 4,5 pont