Nem kifejezetten hangulatos, de szerethető családias, retró étterem a Kolosy tér tőszomszédságában. A bemutatkozó sorok között a későbbiekben idézett ars poetica mellett a honlapon idézik Dr. Török Szilveszter jó tanácsait az élethez: „Egyen keveset (de jót), igyon több vizet, gyalogoljon, tartózkodjon minél többet friss levegőn, csak szükség szerint pihenjen, aludjon, utazzon és szeresse az életet. TILOS: Sötét gondolatokba elmerülni, a környezettel haragban élni, szidni a fiatalokat, félni az újtól, takarékoskodni az érzelmekkel és gyászos színű ruhákat hordani.”
Hagyományos erdélyi és belsőmagyarországi konyhát visznek, több olyan fogással, melyekkel ritkán találkozunk étlapokon. „Tradicionális, magyaros ételeket kínálunk vendégeinknek, amelyek alapját az erdélyi ízvilág képezi. Nem túl fűszeres, kevésbé zsíros ugyanakkor a „ma” emberének igényeit és lehetőségeit figyelembe véve, figyelünk az egészséges táplálkozásra. Van egy régi mondás: „Ételed legyen orvosságod.”” – áll a honlapon. Kínálnak többek között erdélyi húsgombóclevest, borjúgulyást, halászlét harcsával vagy pontyfilével, libacombot párolt káposztával, vadas marhát vagy borjúnyelvet zsemlegombóccal, többféle marhabélszínfogást, báránygerincet rántva vagy grillezve, pisztrángot kukoricalisztben sütve, fogast roston, rántott harcsát, mákos nudlit baracklekvárral és sült túrós derelyét házi lekvárral.
Rendeltünk padlizsánkrémet, ami hozta az elvárhatót, egy kevés sót még elbírt, de ezen nem volt nehéz segíteni. A mellé adott kenyér egy fokkal jobb volt az alapjáratúnál, a legtöbb helyen a pacalhoz rosszabbat adnak, de azért lehet a szintet még emelni. A libamáj fokhagymás pirítóson 2500 forintért akár pecsenyelibamáj is lehetett volna, de nem az volt, hanem korrekt hízott alapanyag, amit cseppet túlsütöttek, de abszolút élvezhető maradt, el is fogyott hamar. Korrektnek találtuk a fehérboros, fokhagymás vargányát, melynek önazonosságához nem fért kétség. A pacallevest is finomnak ítéltük, a pacal puha, hoztak mellé tejfelt és fűszerpaprikát. Erdélyben vagy erőspaprikát adnak, vagy ecetes pepperonit, de annyi baj legyen, jó volt így is, egyébként akadt nálunk thai chili. A leves jó ízegyensúlyú, selymes állagú, tisztes, házias darabja a műfajnak. Az igazán kellemes meglepetést a túrógombóc okozta, ami messze meghaladta mind azt, amit az étterem sugall a dizájnjával és a nem különösebben igényes kiállítású étlappal-itallappal, mind pedig a többi fogás szintjét, elfért volna egy Gault-Millau kalauzbeli helyen is simán. Ízre, állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált, ezt várjuk el a műfajtól, csak ritkán kapjuk meg.
A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, közvetlenebb.
Az itallapon nyolc bor szerepel Belső-Magyarországról és Temesrékasról, hiányos leírással. Az évjárat egyiknél sem szerepel, a pincészet sem minden esetben. Kettő kivételével minden bort kimérnek decire is. Csapolt sör nincs, az itallapon Pilsner Urquellel, Sopronival és egy pontosítás nélküli alkoholmentes sörrel találkozhatunk, de ehhez képest a pulton felsorakoztatott italok között ott találtunk kétféle Csíki sört is. Egyébként a borok esetében sem fedi az itallapon szereplő lista a pulton sorakozó palackokat, melyek között akad hűtetlen bontott, ami minimum kifogásolható. A töményitalok érdektelenek.
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4,25 pont
Atmoszféra: 3,5 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a ujbudavar@gmail.com címre