A „Sótartó” a Napfény városának meghatározó étterme a közel harminc évvel ezelőtti nyitás óta. A felső terem rendezett, polgári elegancia jellemzi, az alagsori Dankó terem sokkal hangulatosabb. Itt a beltér boltíves, nyerstéglás, szívmelengető a dekoráció. Népi kerámiák, régi szódásüvegek, gyertyatartó; metszetek, archív fotók – többek között a névadóról -, régi Szeged-térkép a falon. Az egyik berámázott kép egy színes litográfia, amit Böhm Pál festménye alapján Haske Ferencz rajzolt kőre, s azt a pillanatot ábrázolja, midőn Kossuth Lajos kérésére a képviselőház 1848. július 11.-én megszavazza a magyar hadsereg 200.000 főre emelését. De érdemes végignézni a régi szegedi levelezőlapokat is, majd elmerengeni az 1886-os borászati térképünk különböző dimenzióin, kezdve onnan, hogy akkor borkészítés terén a világ élvonalához tartoztunk elodáig, hogy milyen Isten-szabta határokkal bíró országunk volt a trianoni békediktátumig. Nyáron szépen kialakított teraszt is üzemeltetnek, mely pazar kilátást biztosít a Tiszára és a belvárosra.

Hagyományos magyar konyhát visznek. Az étlap a novemberi séfajánlattal kezdődik, a kínálatban szerepel sütőtökkrémleves pirított tökmaggal (ez az egyetlen szezonális fogás), töltött sertéskaraj, illetve -csirkemell rántva, bacon-be göngyölt töltött afrikai harcsa, pisztrángszelet roston sütve, citromborsmártással, valamint sült édesburgonya, mint köretelem (sic). Meglepő, hogy libafogást nem lelünk az ajánlatok között. Kínálnak továbbá többek között gulyáslevest, többféle halászlét, húslevest, meggylevest, kemencés kacsacombot, ropogós csülköt, brassói aprópecsenyét, pontyot és szürkeharcsát szegediesen, rántva vagy paprikásként, csokiszuflét és túrógombócot.

Vegyes-, valamint szürkeharcsa-halászlét kértünk, úgy tűnt, hogy az alaplé azonos, csak a betét különbözik. A lé egyébként élvezhető volt, de nem érte el a legjobbak szintjét, a halat pedig túlfőzték. A Fehértóiban jobbat kaptunk néhány éve. Értékeltük, hogy friss, ropogós héjú fehér kenyeret és kellő mennyiségű hegyes erőset kaptunk mellé, ami valóban csípett, ahogy kell. A haltepertő nem került rögtön a tányérra, pihent valamennyit, ami elég volt ahhoz, hogy a ropogósságát elveszítse. Jó pont, hogy a hagymakarikát helyben panírozták és sütötték ki, a legtöbb helyen a mirelit hagymapépes változatot adják. A remoulade-mártás élvezhető, bár sem zöldfűszer, sem kapribogyó, sem savanyú uborka nem volt benne, csak hagyma. A szürkeharcsapaprikás kissé sótlan, a túrós csusza túlfőtt, kötelességszerű. Ettünk már jobbat. Egyik jóbarátom hekket rendelt, a fogás adta azt, amit jó esetben adhat. A záróakkordként rendelt Gundel palacsintával meg voltunk elégedve. (Teszt időpontja: 2025. november 30.)

A kiszolgálás udvarias, rutinos, nem lenne rossz, ha a felszolgálók pásztáznák tekintetükkel a vendégteret.

A habzókkal együtt több, mint húsz minőségi magyar bort tartanak, melyek nagy részét decire is kimérik baráti áron. Kivételt csak a Vylyan Villányi Franc-ja valamint a habzók képeznek. Dreher Goldot és Pilsner Urquellt csapolnak, a palackos választékban szerepel a Szent András főzde három népszerű söre is. A tömények között a gyulai és az agárdi pálinkák képviselik a prémium szegmenst.

Értékelés

Összélmény: 4 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 4,75 pont

Kiszolgálás: 4 pont

Hozzáadás listing

Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a sotarto@t-online.hu címre