Csepp vendéglő

Sok évtizedre visszatekintő, retro hangulatú vendéglő Szeged egyik tömbháznegyedében. A nyerstéglás bejárat hívogató, a vendégteret a zárt teraszszerű helységben alakították ki, amit késő ősszel és télen kifűtenek. Hajópadló, lambériás mennyezet, a fehér alapon kék felsőterítő, az asztalokon a nyolcvanas éveket idéző vastagfalú borospoharak.

Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogással színesítve. Több olyan ételt is beemeltek a választékba., ami kevés helyen kapható, mint például a konfitált bárányfartő, a rozmaringos bárányszelet, a lecsós csuka, a kakashere- szarvas- és vaddisznópörkölt. Kínálnak emellett többek között fokhagymakrémlevest, túrós csuszát, néhány pasta-t, halászlét, pontyot, harcsát és lazacot többféleképpen elkészítve, egészben sült pisztrángot, chilis babot, tucatnyi fogást csirkemellből, csülköt pékné módra, rántott velőt, töltött-rántott sertésszeleteket, sertésflekkent, marhapörköltet, császármorzsát és túrógombócot. Az árak sok esetben meglepően alacsonyak, a húsételek jelentős részének díjszabása jócskán 3000 forint alatt van.

Első ízben 1995/96 fordulóján jártam itt, akkor kóstoltam életemben először haltepertőt, amit a ponty hasaljából készítettek s így a szokásosnál is erősebb volt a tepertőjellege. Második alkalommal 2025 novemberében tértünk be hozzájuk, merő nosztalgiából, a haltepertőt ismét megrendeltük, ez már pontyhúsból volt, egy fokkal sósabbra sikeredett az optimálisnál, de így sem volt rossz, ropogós hagymaszalmával szórták meg. Soha rosszabbat! Megfelelően készítették el a rántott sertésfület is, komoly dilemmát jelentett, hogy sertéslábat vagy fület rendeljünk, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Helyben készült ízletes tartárszerű majonézes mártást adtak mellé citromos majonéz címszó alatt. „Ha már nosztalgia, legyen minél intenzívebb”-alapon megrendeltük diákkorom másik szegedi specialitását is, a velővel töltött rántott palacsintát, amit akkoron a HBH sörözőben lehetett kapni, majdhogynem menzaáron. A Cseppben felszolgált változat nem volt rossz, bár a műfajban ettünk meggyőzőbbet is. A pacalpörkölt jó ízű, színe lehetett volna intenzívebb, szaftja pörköltszerűbb, de így, ahogy volt hamar elfogyott az utolsó cseppig, merthogy jól esett enni, s végső soron ez a legfontosabb. A mellé adott kenyérnél rosszabbat nehéz elképzelni, a leggyengébb ipari terméket tették elénk, ami még csak nem is volt friss. De legalább számlára került. Egy szeletet ettünk, mert többet rontott az élményen, mint amennyi emelt rajta, de négy került a számlára, kérhettük volna persze a maradék hármat elvitelre, de nem tettük, érthető okokból. Amúgy fillérekről beszélünk, egy szeletre 60 forintot számolnak.

A kiszolgálás javítható, a pincér hölgy bár láthatóan nem volt dolga más asztaloknál, hiszen egy ismerősén kívül jó ideig csak mi ültünk az étteremben, megvárakoztat kicsit az étlap átadásával. Miután kiválasztottuk az ételeinket, nekünk kellett odamenni hozzá, hogy feladnánk a rendelést, akkor sem jött rögtön, a köszönömre, amit mondtunk nem hallottunk semmilyen választ. A megrendelt sört feledésbe merült, amikor jelzésünk után megérkezett nem kaptunk hozzá poharat. Szólhattunk volna, de inkább beletöltöttük a közben kiürült borospoharakba. Viszont a vacsora végén kedélyesen elbeszélgettünk, ami emelt a pontszámon és az élményen is.

Kereken egy tucat bort kínálnak nagybirtokoktól, a Varga pincétől, az Ostorostól, a BB-től s vélhetően az Egervintől, az itallap-szerkesztés hiányosságai miatt ezt nehéz biztosan megállapítani. A tételek felét decire is kimérik baráti áron. Csapolt sör nincs, tizenegy nagyipari multisört tartanak, nyolcat az Asahi, hármat a Heineken portfólióból. A töményrovatban Kárpátia pálinkákat, Unicumot és import tömegtermékeket találunk.

Értékelés

Összélmény: 3,75 pont

Konyha: 3,75 pont

Atmoszféra: 3,5 pont

Kiszolgálás: 3,5 pont