Házias, otthonosságot sugárzó vendéglő Bócsán. A beltérben csempepadló, nyerstéglás boltívek, kovácsoltvasból készült székek és asztalok, sok zöld növény, a napi menü fekete filctollal a falra szerelt fehér táblára írva. Nyáron fedett teraszt is üzemeltetnek. Az étlap egy klasszikus Gundel Károly idézettel indít, forrásmegjelölés nélkül, miszerint: „Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.”
Hagyományos magyar konyhát visznek. Kínálnak többek között Jókai bablevest, májgaluskalevest, fűszeres ropogós csirkeszárnyat, rántott csirkemájat, cigánypecsenyét, rablóhúst, brassói aprópecsenyét, különféle töltött sertéshúsokat kirántva, tovább natúr szeletként kisütve ezzel-azzal takarva, marhalábszárpörköltet, gesztenyepürét és palacsintavariációkat.
Csomagolva kértünk két fogást időhiány miatt. A zúzapörkölt jó ízű, a hús puha, a szaft finom, a mellé adott galuska korrekt. A pacalpörkölt szépen csíkozott, szaftja jó állagú, fűszerezése kissé bátortalan, de összességében ez a fogás is jónak mondható.
A kiszolgálás rutinos, udvarias. Utólag azonosítottam be, hogy a kis adag zúzapörkölt helyett nagy adagot számoltak, de nem feltételezek szándékosságot.
Ötféle palackos minőségi bort kínálnak decire kimérve, kedvező áron, egy tételt a Varga pincétől, további négyet a soltvadkerti Font birtokról. Soproni Ászokat csapolnak, hét palackos sört tartanak a Heineken portfólióból. A töményitalok kommerszek, lehet, hogy vannak pálinkáik is, de ennek nem leltem nyomát az itallapon.
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4 pont
Kiszolgálás: 4 pont