Hangulatos, rusztikus csárda a Tisza kanyarulatában, nem messze a Körös torkolatától. Gerendás mennyezet, szekérkerékből kialakított csillár, népi szőttesek, fából készült, „koptatott fehérre” mázolt asztalok, székek, padok. Az asztalon piros-fehér terítő, só- és borslisztszóró népies kerámiatálban. Kérésre hoznak borsdarálót is.
Az étlapot kézbe véve az embert valósággal sokkolják az árak, melyek annyira kedvezőek, hogy azon töprengünk, hogy vajon mit ünnepelnek ezzel a különös díjszabással. A felszolgáló megerősítette azt, ami egyébként az étlapon szerepel, csak elkerülte a figyelmem, tételesen, hogy hétfőtől péntekig egész nap menüárakkal dolgoznak, hétvégén érvényesek a normál árak, egyébként azok sem magasak. A konyha a hagyományos magyar ízekre alapoz, kínálnak többek között húslevest grízgaluskával vagy májgombóccal, tárkonyos vadragulevest zöldségekkel és erdei gombával, rakott krumplit, túrós csuszát, serpenyős szürkeharcsafilét kapormártással, párolt zöldspárgával és rizzsel, cukorborsófőzeléket tükörtojással, lencsefőzeléket kemencében sült vagdalttal, velővel töltött sertésszeletet, brassói aprópecsenyét, kakasherepörköltet, sertéspofapaprikást sztrapacskával, sertéstarját hagymás rostélyosként, kadarkás pecsenyemártással, kacsazúza pörköltet, palacsintákat és rizsfelfújtat szamócamártással. A konyhát a Michelin csillagos helyeken edződött és többek között a kisharsányi Góréból ismert Kun Péter vezeti, aki ottjártam idején sajnos házon kívül volt.
A jól sikerült lilahagymasalátával és fokhagymás tejfellel felszolgált haltepertő korrekt, élvezetes, bár az irdalás nem semlegesítette teljesen a szálkákat. A „ropogós kovászkenyér”, amit az étlap ígér gyenge, ráadásul nem kovászos, hanem átlagos bolti. A nagyipari kenyerek között is akad ropogós héjú, ez nem tartozott azok közé. A halászlé átlagosnak mondható, túl sós, a hal frisségével nincs gond, állagával sem. A pacalpörkölt jó ízű, de még főhetett volna, al dentere sikeredett. A leve laza, inkább gulyás-, mint pörköltjellegű. A héjában főtt és felszolgált burgonya korrekt. Összességében nem élvezhetetlen, jobbacskának mondanám. A császármorzsa viszont tömör, nehézkes, nem segít rajta a jól sikerült selymes almaszósz.
A kiszolgálás kedves, udvarias, szolgálatkész. A borlapot csak külön kérésére adják oda a vendégnek, ami nyilván nem segíti a borfogyasztást.
Húszféle bort kínálnak, zömmel a magyar élvonalból, beleértve a ménesi Balla Géza Fekete leánykáját is. A tételek többségét poharazzák. Söröket a Carlsberg portfólióból tartanak, kiemelkedő minőségű pálinkákat pedig a békéscsabai Árpád főzdétől.
Értékelés
Összélmény: 3,5 pont
Konyha: 3 pont
Atmoszféra: 4,5 pont
Kiszolgálás: 5 pont