Hangulatos, rusztikus szálláshely étterme két egymásba nyíló parasztházban a város központjától, a Széchenyi tértől negyedóra járásnyira. A borház előtt, a patinás cégér alatt buszmegállóra emlékeztető táblára festett szódásüvegből víz spriccel a borospohárba, alatta a felirat: „fröccsmegálló”. Jó poén. A bejárattól jobbra szénaforgatáshoz használt favillák és kenyérsütő falapátok. A beltér megnyerő, megannyi archív kép, grafika és festmény látható a falon, többek között a tizenhárom aradi vértanúról, az idős Kossuth Lajosról, Rózsa Sándorról, Jézus Krisztusról és Szűz Máriáról. Egyik terem két falára szerelt polcokon pazarul elrendezett kiállítás a századelő üvegpalackjaiból, kancsóiból, befőttes- és szódásüvegeiből. Gerendás mennyezet, a dekorációban helyet kap az alföldi parasztság mindenféle használati tárgya, metszőollók, harapófogók, kalapács, tiloló. Jó időben hasonló igényességgel kialakított belső teraszt is működtetnek. Sajnos rádió szól, ami sokat levon az élményből. Az asztalon borsliszt-, paprika- és sótartó, borsdarálót nem tud keríteni a pincér.
A konyha magyar és nemzetközi ételek szűk, átgondolt választékát kínálja, három levest, tíz főételt, hatféle lepényt és három desszertet. Nem szerepelnek az étlapon sem hideg, sem meleg előételek. Kapható viszont többek között gulyás- és marhaerőleves (utóbbi májgombóccal), roston sült fokhagymás pisztráng erdei gombás rizottóval, mentás fűszervajjal, roston sült tonhal zöldségekkel és sárga rizzsel, malaccsülök, cigánypecsenye, kacsacomb különféle köretekkel, belga csokis szuflé erdei gyümölcsökkel és palacsinta szatmári szilvalekvárral.
A kétezres évek első évtizedének másik felében több ízben is megfordultunk itt, a konyha soha nem verdesett csúcsokat, fősodratú ételeket kínáltak jól-rosszul elkészítve, a skála széles volt a szinte ehetetlenül rágós borjúszelettől, a roston sültnek mondott értékelhetetlen párolt zöldségektől a fokhagymaporral készült cigánypecsenyétől, a konzervgombától az élvezhető töltött-rántott húsokon át az ízletes, friss rántott afrikai harcsáig. Akkor még hosszabb étlappal dolgoztak, reméltük, hogy a koncepcióváltás kulináris szintlépéssel is járt. Nos, nem ezt tapasztaltuk, rendelt fogásainknak továbbra is nagy volt a minőségi amplitúdója. Megkóstoltuk a „Zöld Marci” elnevezésű lepényt, benne az étlap leírása szerint tejfölös alap, dinsztelt hagyma, juhtúró, bacon és kapor. Mindemellé adnak még korrektül megsütött mirelit steak burgonyát, dresszing nélküli, de élvezhető salátát és plusz mártást. Jóllakásra alkalmas, tisztes fősodratú fogás. A csülkös pacal viszont csalódást okoz, s nem is kicsit. Kétfülű serpenyőben rengeteg főtt krumpli, alatt sok híg, laza, levesszerű lé, aminek köze nincs a pörköltszafthoz, valamint mutatóban egy kevés csülkös pacal. 4800 forintért alighanem ez volt harminc év pacalozásának legrosszabb ár/érték arányú tányérja. Az almás rétes nem aznapi sütés, de nem élvezhetetlen, jó hozzá az egyébként nem teljesen homogén karamellmártás.
A kiszolgálás udvarias, segítőkész, nem kellően figyelmes, a rétes mártás nélkül érkezik, szólnom kell, hogy az étlapon azzal együtt szerepel.
Kúcs Gyula villányi, a Gedeon pince izsáki, valamint az Arias pince pécselyi boraiból kínálnak bő egy tucat tételt, decire kimérve igen baráti áron. Palackra kapható kétféle Törley pezsgő. Gössert, Soproni Ipá-t és szarvasi búzát tartanak csapon, valamint további három kisüzemi tételt a Szarvasi Sörfőzdétől. A kommersz import tömények mellett kétféle Disznótoros pálinkát tartanak.
Értékelés
Összélmény: 3,5 pont
Konyha: 3 pont
Atmoszféra: 4,75 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a info@szentgellertborhaz.hu címre